A Ménesudvart impozáns épületegyüttes ölelésében találjuk, melynek központi eleme az 1700-as évek legelején épült kastély. Egy 1756-os térkép tanúbizonysága szerint a kastély a település egyik legrégibb ma is álló épülete, a vastag falak közt a hangulatos folyosókon megelevenedik a történelem.
Az eredetileg földszintes kúriát az 1809-es győri csatavesztés után Bábolnára érkező napóleoni csapatok felgyújtották, így bosszulták meg, hogy a birtokról egy lovat sem tudtak zsákmányolni, mivel ezeket korábban a Bakonyba menekítették.
Az épületegyüttes az 1810-es években végrehajtott felújítások után nyerte el mai formáját. A jelenleg is irodaként használt kastélyépület jobb szárnya a törzsmén istállóval folytatódik, itt láthatóak a ménes büszkeségei, a nemes arab telivér és Shagya-arab fajták legszebb egyedei. Az istálló a Hősök Kapujával, majd az 1980-as években kancaistállóból kialakított, állófogadások rendezésére is alkalmas fogadóteremmel rendelkező Kamarateremmel folytatódik.
A virágokkal és szökőkúttal díszített csodálatos udvart körülölelő épületegyüttes bal oldalán találhatjuk a hátas és fogatos lovak istállóját, valamint a fedeztetőt.
A kastély metszett üvegablakokkal díszített bejáratán az udvarba lépve egyből szembetűnik egy felnyergelt ló szobra, amely a „Leghűségesebb bajtársnak”, azaz annak a lónak állít emléket, amelyik az 1809-es győri csatából lovasa nélkül tért haza, így adva hírül a csatavesztést. S mivel ifj. Vastagh György munkája az ideális Shagya lovat testesíti meg, feliratával egyúttal a „bábolnai arab”-nak nevezett lófajta előtt is tiszteleg.
A Ménesudvarban három szoborportré is emlékeztet Bábolna nagynevű ménesparancsnokaira. Jobb oldalt a ménest megalapító Csekonics József, kissé távolabb az utolsó előtti ménesparancsnok, Pettkó-Szandtner Tibor mellszobrát találjuk. Szemben velük, a szír származású kiváló ménesparancsnok, Fadlallah el Hedad Mihály mellszobrát, valamint kedvenc lova, O’Bajan emléktábláját helyezték el az öreg akác árnyékában.
Méltán lehetünk büszkék az 1710-ben ültetett öreg akácra, mely Közép-Európa legöregebb akácfája. Az acél tartók által erősített fa-matuzsálem mellmagassági átmérője 203 cm, kerülete 1275 cm. Mellette márványtábla és kopjafa tiszteleg kora előtt.
Istállók:
A Ménesudvar két oldalát a kanca- és ménistállók szegélyezik. Az 1809-es francia támadás után a reformkorszak itt is az újjáépítés és rendezés nagy korszaka volt, melyben a ménesközpont épületcsoportja 1860-ra kialakításában és struktúrájában elérte teljességét.
Különösen a ménistálló figyelemre méltó, hiszen itt tágas bokszokban nyertek elhelyezést a pompás arab telivér és Shagya-arab lovak. Az etetők vörös mészkőből készültek, luxus igényt kielégítők. Joggal írták a régi szaklapok szerkesztői azt, hogy Kisbérhez hasonlóan Bábolnán élnek a lóarisztokraták.
Lovarda:
Az udvar látképét meghatározza a fedeles lovarda, mely a ménes bélyegzőjével díszített üvegablakaival, művészi ácsmunkával kivitelezett tetőszerkezetével, kovácsoltvas csillárjaival és falikarjaival ejti ámulatba a látogatót.
Az épület hangulatához illeszkedő kialakítású dobogóról jól látni a 15 m széles és 44 m hosszú lovaglóporondot, ami a napi munka mellett lovasbemutatók helyszíneként is szolgál. Lovak számára ez a kiképzés helyszíne is, itt szerzik meg azt a tudást, amely az ember odaadó társává teszi őket. De nem csak lovak tanulnak a vastag falak között, lovasok százai sajátították el a lovaglás művészetének fortélyait, melyről bemutatók és versenyek alkalmával rendre tanúbizonyságot is tesznek.
Az ország egyik legrégibb lovardája azonban nem csupán a lókedvelők számára tartogat lehetőségeket, kialakítása és helyzete révén akár nagy létszámú rendezvények vagy kulturális események színhelyének is ideális.
Hősök Kapuja:
A lovardával szemben, a kettes és ötös istálló között épült 1938-ban, Pettkó-Szandtner Tibor parancsnoksága alatt a Hősök Kapuja, a Ménesudvar egykori főbejárata és Bábolna egyik ékessége és szimbóluma.
Az itt található márványtáblák az utóbbi két évszázad háborúiban elesett bábolnai hősök nevét őrzik. Méltó emléket állítanak az 1848-49-es szabadságharc hőseinek, valamint az I. és II. világháborúban elesetteknek.
forrás: babolnamenes.hu