- 2006-ban az év kiemelkedő feladatának tűztük ki a vasadi kápolna építését. Az amerikai segítség után Németországból is érkezett 4 millió forint a Kiche in Not Segélyszervezettől. A fentieken felbuzdulva tavasszal megkezdtük az anyagbeszerzést. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázatunkra 15 millió forint támogatást adott.
- A tervek elkészültek, de az engedélyezés csúszott, mivel a számunkra adományozott telek a területrendezési terven nem beépíthető. Az átminősítést bonyolította az ANKH egyház feljelentő level. Tiltakoztunk ugyanis az ellen, hogy a Vasadon letelepedni kívánó egyiptomi szekta egyháznak hívja magát. Az alapkőletétel Húsvét napján volt.
- Nagypénteken a telken felállítottunk egy nyírfa keresztet és annak tövében helyeztük el az alapkövet. A alapkövek Szentföldről és Rómából valók.
- A telekre a közműveket a nyár folyamán kötötték be.
- Az engedélyek szeptemberben lettek meg. Ezután kezdte meg az építkezést Kiss István vállalkozó és csapata. Karácsonyra tető alatt volt a kápolna.
- December 23-án nagy ünnepünk volt. Beer Miklós püspök atya újból eljött közénk és az épülő vasadi kápolnában elhelyezte az Alapító Okiratot, szentmisét mondott.
- 2007-ben folytatódott a vasadi kápolna építése. Az egyházmegye is támogatta 10 millió forinttal az építkezést. Húsvétkor már elkészült az oltár. Pünkösdre elkészült a festés.
- 2007. július 1-én Vasadon dr. Varga Lajos váci segédpüspök felszentelte a vasadi közösség új kápolnáját. Az ünnepségen több százan vettünk részt: katolikus, református hívek, papok, szerzetesek, református lelkészek, a Vasadi Önkormányzat képviselői, távolról jött barátok, régi ismerősök, Charles de Foucauld tisztelői.
Boldog Charles de Foucauld
1858. szeptember 15-én született Strasbourgban.
Már serdülő korában elveszti hitét. Húszévesen katonatiszt lesz. Algériába küldik. Három évvel később elhagyja a katonaságot és élete veszélyeztetésével tudományos kutatómunkába kezd Marokkóban. A muzulmán hittel való találkozása, az igazság szenvedélyes keresése, unokanővérének tapintatos jósága és barátja, Huvelin atya segítsége újra felfedezteti vele a keresztény hitet 1886. október végén. Megtérése teljes és végleges.
„Amint hittem, hogy van Isten, azonnal megértettem, hogy nem tehetek mást,mint hogy egészen érte éljek.”
Fokozatosan felismeri, hogy Jézust követni, Őt szenvedélyesen szeretni annyi, mint azt tenni, amit Jézus tesz: közel lenni a legelhagyatottabbakhoz, a távol lévőkhöz.
„Minden kereszténynek apostolnak kell lennie, ez nem tanács, ez parancs, ez a szeretet parancsa.”
1901-ben pappá szentelik. A Szaharába megy, megpróbál egyszerűen barátja és testvére lenni a sivatagi nomádoknak. Nem téríteni szándékozik, hanem szeretni. Egész életével akarja „kiáltani az Evangéliumot”.
1916. december 1-én meggyilkolja egy szenuszita tuareg csapat.
