Bükki Nemzeti Park
Napjainkban a Bükki Nemzeti Park csaknem az egész Bükk hegységre kiterjed, magába foglalva annak legszebb, természeti értékekben leggazdagabb részeit. 2002-ben az országos jelentőségű terület kiterjedése jogszabály szerint 41.834,2 hektár (a helyrajzi számokban időközben bekövetkezett változások szerint a nemzeti park területe 42 269 hektár). Ennek 94,27 %-a erdő, 3,35 %-a gyep (rét és legelő), 1,95 %-a művelés alól kivont terület, 0,42 %-a szántó, a fennmaradó alig 0,01 %-át pedig szőlők és gyümölcsösök teszik ki.
A védett terület nagyobb része (65 %) Borsod-Abaúj-Zemplén, kisebb része (35 %) Heves megyéhez tartozik. A nemzeti park B-A-Z megyében Dédestapolcsány, Mályinka, Tardona, Varbó, Parasznya, Miskolc, Bükkszentkereszt, Kisgyőr, Sály, Kács, Cserépváralja, Cserépfalu, Bükkzsérc és Répáshuta, míg Heves-megyében Eger, Felsőtárkány, Szarvaskő, Mónosbél, Bélapátfalva, Szilvásvárad és Nagyvisnyó települések közigazgatási területeit érinti. A nemzeti park területén belül csupán három apró, állandó lakosságú település található: Répáshuta, Ómassa és Felsőhámor (Lillafüred). Ezeknek nemcsak teljes külterülete (határa) védett, hanem a beépített belterülete is. A három településen lakók száma összesen nem haladja meg az 5000 főt, míg a BNP-t övező többi településen összesen ennek a számnak ötvenszerese, mintegy 250 000 ember él.
A nemzeti park védett területének 97,7 %-a állami tulajdonban van. Kezelője szinte kizárólag két erdőgazdaság: az Egererdő Rt. (a Bükk Ny-i felén) és az Északerdő Rt. (a Bükk K-i felén). A BNP Igazgatóság vagyonkezelésében csupán a védett területnek alig 2,5 %-a van (2002 december).
Fokozottan védett területek
A Bükki Nemzeti Parkon belül vannak kiemelkedő fontosságú, egyedülálló természeti, kultúrtörténeti és tájképi értékeket hordozó területek, amelyek fokozott védelmet élveznek. A BNP területén ezek az alábbiak (a 18/1976. OTvH határozatban 6009 hektár szerepel mint "szigorúan védett terület"): a dédesi vár és környéke, a Csondró-völgy és a Látó-kövek, a Garadna-oldal és a Három-kúti-völgy, a lillafüredi Szent István-barlang felszíne, a Szinva-oldal, a Sebes-víz-völgy, Jávorkút környéke, a Nagy-mező, a Balla-vögy és a Csúnya-völgy, valamint az általuk közrefogott terület, a cserépváraljai Kő-völgy, a Hór-völgy, az Ablakos-kő-völgy és a Leány-völgy, a "Kövek" vonulata, a Szalajka-völgy, a felsőtárkányi Vár-hegy, a szarvaskői Vár-hegy és környéke, az Imó-kő, a Bél-kő délnyugati orma (13,4 hektár).
