Csodarét tanösvény - Ásotthalom

Ásotthalom, Csodarét tanösvény

Hossza: 4 km

A tanösvényen 10 db magyar, angol, szerb nyelvű tájékoztató tábla található.

Látogatásra ajánlott időszak: márciustól októberig gyalogosan

Megközelítés: a Királyhalmi Iskolától (GPS: 46°11’42,390”; 19°50’35,570”)

Ajánlott felszerelés: vízálló lábbeli, távcső, szúnyogriasztó

Az Ásotthalmi Láprét a Duna-Tisza köze déli részének botanikai szempontból a legértékesebb védett természeti területe. 1990-ben nyilvánították védetté, 2013 óta a Körös-éri Tájvédelmi Körzet része. Egyik kiemelkedő értéke a fokozottan védett egyhajúvirág (február közepén – április elején nyílik) és a mocsári kardvirág több tízezres állománya, mely június-júliusban virágzik. A Csodaréten eddig számba vett 251 növényfajból 19 védett és 3 fokozottan védett. Sokszínűsége és sok szempontból egyedülállósága miatt nevezték el első látogatói

A tanösvény bemutatja a kiszáradó láprét legjellemzőbb növénytársulásait: a kékperjés lápréteket, homoki sztyeppréteket, nádasokat, az egykori szántók, tanyák és a ma is létező csatornák élővilágát. A tavasztól őszig virágos réteken sok lepkét, rovart, gyíkot és madarat is lehet látni.

Érdekességek

A Csodarét Ásotthalom és Mórahalom között terül el. Február végén, március elején az egyhajú virággal kezdi föltárni virágpompáját, majd hetenként változtatja arcát. A keskenylevelű sás gyepjéből egymás után bújnak elő az apró hagymások, az epergyöngyike, majd a mezei tyúktaréj, a pusztai madártej. Márciustól áprilisig a törpe veronikák mellett az apró árvácska, a homoki pimpó, és a mocsári kutyatej. A rét homokosabb részén az árvalányhaj selymét himbálja a szellő. Május közepétől június derekáig az orchideáké a terep. Virágzási sorrendben: pókbangó, vitéz kosbor, agár kosbor, bibircsvirág, békakonty. Őket követi a mocsári kardvirág, az ágas homokliliom, véres lapu. Augusztusban a nedvesebb részeken találjuk az impozáns kornistárnicsot a fehér májvirággal. A réten leghosszabb ideig virítók közül említsük meg a pacsirta füvet, a kakascímert, és a mezei zsályát.

A Csodarétet a helyiek Királyhalmi-rétként ismerik. Ez az elnevezés onnan származik, hogy amikor Ferenc József Szegeden járt megtekinteni az 1879. évi árvíz után újjáépített várost, meglátogatta a nemrégen épült Ásotthalmi Erdőőri Iskolát is. Az iskolaszék egykori elnöke kérte, hogy a látogatás emlékére a környéket Királyhalomnak nevezhessék. Csodarét tanösvényen emelkedik a településnek nevet adó, 106 méter tsz. magasságban lévő Ásott-halom.

1782-ben nagyon más volt még ez a táj: óriási gyepek, homokbuckák, gémeskutak. S mindössze két fa – Szeged legelői voltak erre. 1863-ra benépesült a vidék: tanyák, fák, szántóföldek jelentek meg. Az emberek megpróbáltak felszántani mindent, amit csak lehetett. De ezen a változatos homokvidéken szerencsére sohasem lehetett mindent fölszántani. Megmaradtak a vízjárásos helyek. A fellelhető régi térképek alapján a rétet az utóbbi 150 év során bizonyosan nem szántották fel. Korábban pedig – a leírások szerint – ezt a vidéket legeltetéssel hasznosították. Valószínű, hogy ez a hasznosítási mód volt a jellemző az elmúlt évszázadban is. A területre az egyetlen drasztikus behatást az 1942-ben épített lecsapoló csatorna jelentette, amely a rét kiszáradását okozta.

A Csodarét területe legalább háromféle élőhelyet tartalmaz: a mocsaras területek átmennek kékperjés rétbe, majd azok sztyepprétbe. Minden átmenet csodálatos növénytársulások sokaságát teremtette meg. Egymás mellett látni a vízkedvelő szibériai nőszirmot a szárazságtűrő árvalányhajjal.

A Csodarét sztyeprétjei erdőssztyepi eredetűek. Az erdőssztyepp élőhelyeket a talaj viszonylag jó termőképessége miatt vagy beerdősítették, vagy mezőgazdasági művelésbe fogták, így azok jórészt eltűntek a Duna-Tisza közén.

Természetes állapotában a sztyepprétek uralkodó fűfaja a barázdált csenkesz, de itt a korábbi legeltetések miatt jórészt zavarástűrő rokon faja, a sovány csenkesz váltotta fel. Tömeges az epergyöngyike, a szarvaskocsord és az egyhajúvirág is. Ez utóbbi növény az egyik legnagyobb értéke a védett területnek.

Az egyhajúvirág egyik legkorábban nyíló tavaszi virágunk. Első virágzó példányival már február végén találkozhatunk. Ezért nevezik tavaszkikericsnek is.

A sztyeprét és a kiszáradó láprétek folyamatos átmeneti zónájában találjuk a rét másik „csodáját” a mocsári kardvirág legjelentősebb hazai előfordulását. Magyarországról irodalmi és herbáriumi adatok 12 lelőhelyét említik. Ezekből mára csak 4 maradt meg (Duna-Tisza köze, Balaton-felvidék, Szatmár-Beregi-sík,). Világállománya is erősen megfogyatkozott; 1977 óta szerepel a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) védettnövény-listáján.

A Csodarét mélyebb fekvésű részein tavasszal a vitézvirág, a szibériai és a fátyolos nőszirom, nyár derekától a buglyos szegfű, a fehér májvirág és a kornistárnics virít.

A virágpompa keltette fel a rovarászok érdeklődését is. Az utóbbi évek vizsgálatai több mint 100 kabócafajt és 350 bogárfajt mutattak ki az eddig feldolgozott anyagokból. Becslések szerint az itt előforduló bogárfajok száma elérheti az 1500-at. De ne csak apró, a látogató számára rejtett életmódú fajokra gondoljunk, hanem „összefuthatunk” itt olyan nagytermetű futóbogár fajokkal is, mint a ragyás futrinka, a mezei futrinka, vagy az igen dekoratív aranypettyes bábrabló.

Túravezető

Mórahalom központjából a kissori úton 3 km-t haladva, tábla jelzi azt a földutat, amelyen megközelíthetjük a Királyhalmi Iskolát (ami a védett terület szélén található). A tanösvény kiindulópontját tábla jelzi az út mentén, ez a tábla tájékoztat a rét legfontosabb természeti értékeiről. Csodaréti körsétánkon minden állomásnál kis térkép igazít útba bennünket, amíg visszaérkezünk a kiindulópontra. A térkép alapján balra az úton haladva először a Madarásztavi-csatornát keresztezzük, innen északnyugatra pillantva egy magaslatra lehetünk figyelmesek, melyen a 2. állomás található. Erről a halomról beláthatjuk az egész területet. Utunk ezután délkeleti irányban halad egy földútig, közben a parlagokról szóló állomásnál állhatunk meg. A tanösvény 4. és 5. állomását a védett területet kerülő földúton sétálva találhatjuk meg. A útról történő letérés helyét egy oszlop jelzi. A réten haladva a kékperjés rétet, a homoki sztyepprétet, majd a nádast bemutató állomásokat találhatjuk. Ezután egy kis hídon át kell kelnünk a már korábban keresztezett csatornán. Az átkelés után a csatorna partján jobbra kell tartanuk. Kis akácfa-csoportnál olvashatjuk el 9. állomás tábláját. Az utolsó állomást, továbbhaladva szintén a csatorna mellett találhatjuk. Innen 150 méterre az erdő szélén halad az a földút, melyen jobbra fordulva visszasétálhatunk a kiindulóponthoz.

Fotók: Krnács György