Essegvár

A község határában, a Séd patak mellett emelkedő mészkőszirt nyugati végén találjuk a vár romjait.

A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, mintegy 60x70 m nagyságú vár első körfalai, a várudvart övező, a védőfalhoz támaszkodó fából készült lakó- és egyéb épületek a XIII. században épülhettek, melyeket feltehetően a XIV. században építettek át kőépületekre, mindenek előtt az északi oldalon állt kápolnát. A XV. században készültek el a fal elé ugró külső tornyok, egy-egy nagyobb épület, a keleti, valamint a nyugati falnál a lakóépületek és más helyiségek. Lehetséges, hogy ekkor épült meg a lovagterem is. A vár udvarának északi részén állt a ma már alig felismerhető kút vagy ciszterna.

Az állandóan pusztuló várból csak a keleti oldalon egy négyszögletes torony, a hozzá délről és keletről csatlakozó kevés falmaradvány látható, míg az egykori épületek megmaradt alapfalai a föld alatt vannak.

A község nevét a XII. századi birtokosáról, az Atyusz nemzetségbeli Bándról kapta. A vár területét és a hozzá tartozó egyéb birtokokat, mivel számukra kiesőek voltak, tulajdonosaik eladták még 1233 előtt (terre Seg sive Band). Ezeket Igmánd nemzetségbeli András (Andreas de Wigman) vette meg 540 márka ezüstért, akinek ősei valószínűleg Gizellával érkező nehézfegyverzetű német ’lovagok’ voltak. Hozzájuk fűződik a vár megépítése.

A XIII.-XVI. évszázadban a következő tulajdonosai voltak a várnak:

1233 körül: Igmánd nemzetségbeli András és fiai, I. Miklós és II. András, aki elesett 1282-ben a Hód-tavi csatában.

Igmánd nemzetségbeli Lőrinc erdélyi vajda

1309: Lőrinc vajda fia II. Miklós a vagyont legközelebbi atyafiaira a veszprémi ispánra, Lőrinte nemzetségbeli Lőrintére és fiaira hagyományozta.

Ebben az adománylevélben említik először a várat „…castrum Scegh…" néven.

Az 1301. utáni interregnumban az oligarcha Kőszegi család ostrommal foglalja el a várat, majd míg I. Károly vissza nem adja a várat Lőrinte mester fiainak, az ostromlók jogtalanul igényt formálnak a birtokokra.

1330-ig: Essegvári Tamás mester, ekkor esik el a király Havasalföldi hadjáratában. A lányát Dorottyát, Himfy Benedek bolgár bán veszi feleségül.

1391: háborúskodás indult a birtokért a családok között. Az Igmánd nemzetség tagjai újból igényt formálnak a vár használatára. Ennek következtében megosztják egymással a várat.

1410: a bakonyi ispán, Rozgonyi István Essegvár királyi várnagya. Zsigmond király a pereskedések ürügyén, de politikai okokból a Rozgonyi családnak adja a várat.

XV. század közepe: a vár a Rozgonyi és az Essegvári család birtoka ismét. Essegvári Pál veszprémi alispán, mint a veszprémi püspök, Rozgonyi, szövetségese van jelen Erzsébet királynő és Ulászló konfliktusában.

1439: Albert király Hédervári Györgynek adományozza a birtokot. Ez ellen Essegvári Pál és fiai és a Rozgonyiak is tiltakoznak.

1440: a Szécsi-Cillei-Garai-liga hívei a várat ostrommal elfoglalták, melyet Himfy Benedek dédunokái vezetnek.

1450: Ulászló király a birtokot ismét ifj. Rozgonyi Jánosnak adományozta.

1457: Újlaki Miklós kapta adományba a várat V. Lászlótól. Az említett Újlaki család országosan nagyhatalmú volt, tagjai fontos tisztségeket töltöttek be. Ezen aktus ellen tiltakoznak az Essegváriak és a rokon Bezerédiek is.

1472: Essegvári György (Kinizsi teljes körű jogi ügyintézője, országbírói ítélőmester, somlói várnagy…) tulajdona, aki Kinizsi Pál közbenjárásával teljesen visszaszerzi a várat.

XVI. századtól: Essegváry Ferenc pápai várnagy. Felesége Himfy Imre visegrádi királyi várnagy lánya. Így fiúsíttatta a döbröntei Himfy várat, ahová a török fenyegetés miatt átköltöznek és rondellával egészítik ki. Ekkor hagyhatták el Essegvárat, melyet fia, Farkas lékai tiszttartó, talán még birtokolt, de nem foglalkozott vele.

A várról a XVI. századi török harcok idején nem hallunk, és valószínű, hogy Veszprém elfoglalása után 1552-ben pusztulhatott el annyira, hogy használhatatlan lett. Ezután csak 1641-ben történik említés a várról, amikor Dömölki András, Essegvári Ferenc ükunokája az ellen tiltakozik, hogy őt Gorop Ferenc nagyprépost eltiltotta a romos Essegvár használatától. Ezután többé már nem szerepel oklevelekben.

Forrás: Rainer Pál: Segvártól Essegvárig (a bándi vár birtokosainak történetéből) in: Bánd története I. Egy bakonyi falu múltja és jelene 2008 szerk.: Mádl Antal.

Essegvár felmérés-, kutatás-, felújítás történet

1309. első okleveles említés

1341. november 25- én a vár megosztásra kerül az Igmándi és Lőrinte nemzetség között. A nyugati felében dél felé cseréppel fedett torony („turris tegularis”), északfelőli részén palota („pallatium instuctum”). A külső várban nagyobb kapu („porta maior”) szerepel a leírásokban. A vár lakott korszakából más épületleírásróll nincs tudomásunk.

XVI.sz. közepe Először szerepel térképen Wolfgang Lazius Magyarország térképén „Essegwar” megjelöléssel sematikus ábrázolásban.

XVIII-XX. században tucatnyi alkalommal készül felmérés, rajz, szöveges ismertető

1993. tavaszán fekete-fehér légi fényképek alapján léptékes vázrajz készül a részletes topográfiai térképhez.

1994-ben az Essegvár 93 Alapítvány segítségével Oroszlán Zoltán vezetésével topográfiai térkép készül geofizikai kutatáseredmények feltüntetésével.

1993-1996. Táborozás keretében az Essegvár 93 Alapítvány a várárokban és a fennsíkon bozótirtást végez.

1997. július 11-23. között a veszprémi Laczkó Dezső múzeum munkatársa - Rainer Pál régész vezetésével az Essegvár 93 Alapítvány a DK-i toronyhoz nyugatról csatlakozó fal külső, és annak folytatásában tovább a belső oldalon 2x8 m méretű kutató árkot nyitnak.

Az Essegvárat Bánd önkormányzata kulturális és történelmi örökségének tekinti, ezért kezdeményezte és szervezi régészeti feltárását és helyreállítását

2003 őszén egy év előkészítő munka után indulnak meg a műemléki megóvó munkálatok. A munkálatok a délkeleti torony bejárata körüli statikai alátámasztó falazással, és a fal héjazatának visszapótlásával kezdődik

2004-ben ugyanitt folytatódik a falazat pótlása, ami a falkorona csorbás romjelleget megtartó kialakításával ér véget.

2005 előzetes régészeti feltárással folytatódik, ezzel a torony külső falainak alapjait, és kapcsolódásait tisztázva. A torony külső oldalainak héjazatát, a déli sarkán látható öt eredeti vöröskő alapján utalásszerűen vörös ill. mészkővel a sarkokat kipótoljuk, és a falkorona elnyeri jelenleg is látható magasságát, és formáját.

2006-ban a toronybelső, a lőrések, (a bejárattól balra látható kandallófészek kihagyásával) konzerválásra és részleges pótlásra kerülnek. A munkaállványként működő tölgy födémgerendák a leendő látogathatóságot hivatottak szolgálni.

A déli és keleti fal régészeti feltárásra kerülnek, ill. a déli falszakasz részleges konzerválása megtörténik.

2007: A két torony közötti falszakasz, és a Keleti torony feltárása és felmérése látványos eredményeket hozott. A következő lépésekben állagának megőrzése és javítása szerepel.

Nagyszámban találtunk cserép és csonttöredékeket, néhány üvegtöredéket, fémtárgyat.

Ennek pontos elemzése és bemutatása a Veszprémi Múzeumra vár.

Köszönet minden önként jelentkezőnek, aki a tűző napon, egy tál ételért munkájával segítette törekvéseinket.

2008 nyarán a veszprémi Táncsics Mihály Szakközépiskola diákjaival közösen a déli falszakasz tisztításakor kisebb felmérést készítettek, ill. a déli és keleti falszakasz, valamint a keleti torony megkapta az állagmegóvás szerinti „végleges” magasságot. Ez év őszén sikerült a több éves munkák okozta rendetlenséget felszámolni.

2009. tavaszán a keleti tornyot biztonságossá tettük horganyzott biztonsági rács felhelyezésével. A nyár folyamán elsősorban a nyugati oldalon a falak vonalán húzódó bozót vissza lett szorítva.

2010 a vár és környékének tisztítása történt.

2011-ben a DK-i torony lépcsőjének és belső terének kialakítását végeztük.

2012-ben az Essegvári Napok keretében kiállítás votl látható a korábbi évek leleteiből.

2013 Július 15-25 között a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum az önkormányzattal közösen pályázott a NKA Építőművészet és Örökségvédelem Kollégiuma által kiírt pályázaton feltárásra és próbaásatásra. A 12 munkanap alatt Feld István, Hegyi Dóra és Nagy Szabolcs régészek vezetésével 6 munkás, 12 gyerek és fél tucat felnőtt segítő közreműködésével sikerült a képeken látható kutatóárkokat, és az ebből előkerült 31 ládányi anyagot feltárni.

A feltárás szakemberek, az önkormányzat dolgozói és lelkes várbarátok segítségével történik. Minden évben bozótirtási, tisztítási munkák is folynak a várban és annak környékén a rendezettebb, tisztább környezet és a műemlék védelméért.

Fő feladat a vár egészének régészeti feltárása, egyes részeinek helyreállítása, konzerválása a balesetveszély elhárítása.

Fontos – a helyi közösség által - 1933-ban emelt stációk meglévő elemeinek helyreállítása.

Bánd története I. - Bánd 2008 című kiadványban részletesen olvasható az Essegvár története és kutatási eredményei.

A várban régészeti feltárás, állagmegóvó és helyreállító munkálatok folynak.

A vár területén kellő óvatossággal tartózkodjanak, a balesetveszélyes helyeket kerüljék!

Felhívjuk figyelmüket a műemlék és a természet szépségeinek megóvására!

Itt tartózkodásukhoz kellemes időtöltést kívánunk!

forrás: band.hu/band/tortenelmunk/multunk-es-jelenunk/esseg-var ; kép: utazói fotók