Esztergomi Vitézek Rugby AFC

Rugby, Atlétika, Kézilabda, Tenisz, Röplabda és Football sportolási lehetőség a klub keretein belül

Az Esztergomi Vitézek története

Az 1980-as évek elején jelent meg Esztergomban egy olyan játék, amelyet egy tojás alakú labdával játszanak. 1983-ban egy kedvcsináló bemutató rögbimérkőzés után, Petruska Lászlónak a Labor MIM Vasas Sportklub elnökének felvetődött a gondolat, hogy Esztergomnak is legyen rögbi csapata. Nem volt nehéz szervező embereket találni, hisz a Kecskemét csapatában játszó Neuzer András, és a mérkőzés szervezője az esztergomi Magyarovics Gyula nagy lendülettel nekiláttak a csapatszervezésnek. A toborzó plakátok kihelyezése után az első edzésre 1983.09.07.-re 60 fiú gyűlt össze és a két edző bevezette őket a rögbi keménységébe, amelyektől a srácok hüledeztek. A rögbi láz odáig fajult Esztergomban, hogy a város mozijában levetítették az évszázad rögbi mérkőzését is; Anglia Skócia ellen mérkőzött.

A csapat első neve Labor MIM Vasas Sportegyesület Rögbi Tömegsport Csoport volt. 1984-ben az ország harmadik rögbi egyesületeként benevezett az első nem hivatalos rögbibajnokságra. A Győr, és a Diósd ellen győzelemmel mutatkozott be a csapat, ám a lendületet megtörte a Kecskemétiek elleni vereség, na és az OKGT elleni brutális verekedésekbe torkolló összecsapás. Az első bajnokságban 4. helyet szerezték meg a fiúk, és ezzel kezdetét vette a klub megpróbáltatásainak sorozata: a kezdő játékosok közül csak a kemény mag maradt, de közülük is többen sérülések, iskolai tanulmányok, más városba költözés, katonasági behívó miatt távolmaradtak, így volt olyan, hogy Neuzerné Kóbor Klára foglalatoskodott a csapat szervezésével. Több váltakozó sikerű bajnokság, kupákon való részvétel után, nemzetközi mérkőzést is vívtak az esztergomiak. Az esztergomiak közül többen meghívást kaptak a Magyar Nemzeti Válogatott A, és B csapatába, ahol kitűnően szerepeltek. Évről évre újabb játékosok fertőződtek meg a rögbivel, és épültek be a csapatba. 1987-ben megszerezte a csapat első igazi diadalát, a Mecsek Kupát.

Sorsfordító időszak következett, 1989-ben kiesett a gárda az első osztályból, és csak néhányan maradtak az edzéseken. Összeszedte magát a csapat, és sikeresen vette az akadályokat (részben új játékosokkal), és ismét feljutott az NBI-be. 1990-ben hivatalosan is megalakult az MRGSZ, és július 23-án az Esztergomi Bakelit Rögbiklub is megalakul (hivatalos bírósági bejegyzés: 1991. október 21.); elnökségi tagok: Stiglmayer Gábor, Balogh Csaba, Pálóczi László. Az NBI-ben meghatározó játékerőt képviselt a klub (több légióssal kiegészülve), és folyamatos fejlődésnek indult, most már Stiglmayer edzői irányítása alatt. Volt olyan idénynyitó mérkőzés a Kecskemét ellen, hogy még a csapatot szállító busz sofőrje is helyet kapott a tolongásban, de mindig bent maradt a csapat az első osztályban.

Egyértelművé vált, hogy az állandó játékoskeret kialakulásához szükség van az utánpótlás fejlesztésére, és a régi, tapasztalt, jó fizikumú rögbisek játékára is. Az 1993-ban a játékosok által tett írásos Vállalási Lap, miszerint biztosan részt vesznek az edzéseken, és a mérkőzéseken, új lendületet adott a klubnak, és ezek után felvette a Vitézek nevet.

1994-1999 a megerősödés és a felvirágzás kora!

Ezen túl minden mérkőzésen biztosan ki tudott állni a csapat, és a lakótelepen játszadozó gyerekek verbuválásával kialakult az első kadet csapat is, amely sorra vette az akadályokat. A létszámában megnövekedett klub anyagi kiadásai is nőttek, amit még önerőből állított ki, részben a tagdíjból, meccspénzből, egyéni felajánlásokból, majd a Dreher Sörgyárral kötött szponzori szerződés biztosította a hátteret. Az Aeroklub felajánlotta klub helység gyanánt az ő pálya melletti épületüket, így hosszú idő után helyet találtak maguknak a rögbisek. Ezek után minden alkalommal meg tudta invitálni vendégeit a klub, sőt van hol várni a Mikulást. Azóta is nagy szerepet kap az egyesület életében a családtagok, barátnők bevonása; a hagyományos évi Sportbál, kerékpárostúra, közös üdülés. Kialakult a barátság francia testvérvárosunk Cambrai rögbiseivel, és kölcsönösen ellátogatak egymáshoz. A felnőtt, és a junior csapat edzéseit most már Alexandr Vaszilijevics Tyitarenko neves orosz rögbiedző irányította. A városi iskolai rögbibajnokság újabb kadett csapatot termelt, míg a juniorok néhány felnőtt játékossal kiegészülve már az NBII mezőnyében álltak helyt. A pezsgő rögbis élet meghozta az öregfiúk játékkedvét és létrejött az első nosztalgiamérkőzés. Sőt a klub történetében először rögbizni kezdett egy lány is, aki kitűnően helyt állt a kadet csapatban. Az esztergomi csapatokból (felnőtt, junior) rendszeresen kaptak meghívást a kulcsjátékosok a nemzeti válogatottba is. A folyamatos dobogós bajnokságok, a 2. Debrecenben szerzett kupa, az utánpótlás csapatok remek teljesítménye Szása edzői munkáját igazolta, ám 1997 év végén visszatért hazájába. 1998-ban végül csak rosszabb pontkülönbségének köszönhetően második helyen zárta a bajnokságot a csapat, és újabb rögbigurut szerzett Suiogan Károly többszörös román válogatott személyében. Az év végére elérte azt a klub, hogy minden korosztályban ki tudott állítani csapatot, sőt nem is akár milyet! Az edzőtáborozás soha nem látott létszámban zajlott.

1999 a diadalok esztendeje: Első bajnoki cím megszerzése; beért és összeforrt a csapat, nem csupán 15 fő, hanem 22 megbízható, nagy tudású játékos munkája volt ez. Időközben Zsugyó Sándor Aradról átvette a kadet csapat irányítását, majd érkezett Sölösi László a juniorokhoz, akik a felnövekedett kadetek második generációjából alakultak. A generációváltás így biztosított, egészen a minden évben megrendezett általános-, és közép- iskolai bajnokságoktól most már az Öregfiúkig.

2004-ig zsinórban 5 bajnoki címet, 4 Magyar Kupát jegyez a Vitézek csapata, és mindig útban van a következő felé. Emellett a korosztályos csapatok is kiválóan teljesítenek a saját bajnokságaikban, kupáikban. Nemzetközi porondon is ismerősen cseng már Esztergom rögbiseinek neve, legnagyobb siker a 2000-es Hat Bajnok Kupájában (Közép-Európa bajnok csapatainak kupája) elért második helyezés ( Nada Split ellenében), illetve a 2003-as évi európai regionális kupában való elért fényes eredmény, ahol csapatunk a profi rögbijátékosokból álló baszk csapat (PAIS VASCO) ellenében eset ki. Évente számos nemzetközi mérkőzést játszik a csapat, ahol megmérkőznek a korosztályos gárdák is. A nemzeti válogatott - szövetségi kapitánya 2000-től Neuzer András, edzője Sölösi László - kiválóan teljesít, melyben jelentős szerep jut a nem ritkán 11 esztergomi rögbisnek is. Ugyanígy a válogatott gerincét adják a Vitézek a juniorban és a kadetban is.

Esztergom városában ma már több mint 80 játékos edz és játszik a klub öt csapatában, a felnőtt, junior, kadet, kölyök, mini korosztályokban. Az iskolai bajnokságokon 10 iskola közel 150 diákja méri össze erejét, a kis csapatok munkáját kiválóan képzett szakedzők segítik. Egy-egy mérkőzésen több mint 2000 néző buzdítja a csapatot, mert egyre színvonalasabb és érdekesebb a játék, és egyre jobbak az eredmények!

De ne feledjük a klub játékosai pénzért rögbiznek 400-Ft meccspénzt fizetnek a pénztárosnak a játéklehetőségéért. Tehát mindenki a saját és családja, barátai örömét leli a Vitézek Rögbi klubban.

A rögbi esztergomi elterjedéséért és fennmaradásáért a legtöbbet egy „megszállott” sportember Neuzer András tette és teszi, aki mint a csapat szervezője, kapitánya – most már mint elnöke – és legjelentősebb támogatója ( Neuzer Kft.) kitartással, tudatossággal és következetességgel fáradozik a rögbijáték népszerűsítéséért.

A szenzációs aranykorosztály!

1999-2008 zsinórban 10 bajnoki aranyérem, ez világ szinten csapatsportban több mint kiemelkedő, de a Vitézek egységes csapatának sikerült. A keret tagjai közül 8-an mind a 10-ben, 7-8 ember pedig nyolc-kilenc bajnoki címet tudhat magáénak, tehát ez is mutatja, hogy csapatunk összeérett, és a fiatalabbak is sikeresen beépültek az immár 35 főre duzzadt játékos keretbe. Azért nem volt séta galopp egyik bajnokság sem, ámbár a 2001. és a 2008. idény bajnoki mérkőzéseit 100%osan teljesítette a gárda. Míg a többi más években be-becsúsztak vereségek az éppen aktuális trónkövetelővel szemben: Elefántok, KARC, Bulldogok. Sőt a 2006 óta a versenyrendszerben változások álltak be, play-off szisztémát vezettünk be a bajnokságba, annak érdekében, hogy a végső mérkőzéseknek legyen a legnagyobb hangsúlyuk, ezáltal érdekesebbé, izgalmasabbá és egyúttal nagy tömegeket megmozgató záró rendezvénnyé nőtte ki magát a magyar rögbi. A kecskeméti és esztergomi döntőkre közel 3-3000 ember jött el szurkolni, ami az adott város nagy kiemelt rendezvényei közé is bekerült, nagy médiatámogatottság mellett az országos sport tévékben és újságokban is hírt adtak a döntőkről.

A csapat szerkezetét tekintve több változás történt az évek során, a megbízható „öregek” közel a 40.-hez még odatették magukat - Siroki, Hock, Molnár, Viola, Novák, Suiogan, Sölösi - a fontosabb meccseken. De egyre több játéklehetőséget kaptak a fiatalok – Ladányi, Haspel, Kontics, Sinkovics, Mészáros, - amíg az igazi húzókorosztályhoz – Nagy Roland, Deli, Koller, Heckel, Bíró, Pfeiffer, Bőhm, Marosi – csatlakoztak néhányan Tauber, Kiss Kálmán, Simon Foster (ENG), Ippei Nakao (JPN), még ha csak időlegesen is. A nagyobb játékos keret nem nélkülözte a külföldieket, így került csapatunkhoz angol, ír, japán rögbis is, ezért az edzőnek is, csapattagoknak is meg kellett birkóznia, ismerkednie az új kihívásokkal, ami alatt a csapatba való bekerülés mellett a nemzetközi kommunikációt is értjük. Edzéseinken, mérkőzéseinken nem egyszer elhangzanak, elhangzottak angol rögbis szakszavak, majd persze az esemény után a harmadik félidőben mindenre gondot fordítottunk, hogy alaposan kivesézzük, és mi magyarok tanuljunk a nálunknál fejlettebb rögbi kultúrájú országokból érkezőktől.

Válogatott szinten Neuzer András szövetségi kapitány, és Sölösi, Suiogan játékos-edző páros vezetésével, zömében esztergomi játékosokra építkezve a nemzeti csapat soha nem látott ranglista helyet szerzett 2007-ben, 61. voltunk és az európai 3 divizió B csoportjának erős csapat lettünk, ahol meg van a lehetőségünk a továbblépésre.

A nemzetközi mérkőzéseken rengeteg tapasztalatra tesz szert csapatunk, ami egyértelmű fejlődést okoz számunkra, a közép-európai régióban igen nagy hírnévre tett már szert csapatunk, szerb, bosnyák, horvát, szlovén, osztrák, román, cseh, szlovák ellenfeleink szívesen játszanak velünk. Ennek köszönhetően Interliga néven szerveződnek mérkőzések, ahol 2008.-ban a 12 csapatból 4. helyet szereztek a Vitézek. A következő években pedig már kiemelést érő helyzetből várhatjuk a folytatást.

Utánpótlás korosztályban már 2006-tól foglalkozunk az U6-U8 korosztállyal is a Tag Rugby szabályrendszerén belül, akik a diákolimpiákon is megméretettnek, a mini, kölyök, kadét és juniorokkal egyetemben. A jól felépített edzésprogramoknak, versenyrendszereknek és persze nem utolsó sorban a minőségi edzőknek köszönhetően az egymást követő korosztályok hiánymentesen épülnek be a felettes csapatokba, és a bajnokság illetve kupa küzdelmekben dobogót érő helyeken végeznek. Az ifjúsági válogatottba szintén szép számmal delegálunk arra érdemes fiúkat, akik az U18as korosztályban soha nem várt magaslatokba törtek.

Szponzorokban „Hál’ Istennek” nem szenvedünk hiányt, a Neuzer Kft. mellé 2007-től belépett a Magyar Suzuki Rt. és a klub felvette az Esztergomi Vitézek Suzuki nevet. Persze a főtámogatók mellett, felszerelésben a Decathlon, utazásban Infinitours, TV közvetítésben az Esztergom TV, étkeztetésben, és egyéb támogatásokban a Mazsi Bt, a Wilkinson Pub, a Medúza, Kolping éttermeknek tartozunk köszönettel. Természetesen a város vezetése is tiszteleg az elért sikereknek, és 2007. január 1.-én a csapat tagjait „Esztergomi közösség építő” címmel díjazta. De nem szabad megfeledkeznünk a közvetlen családtagokról, barátokról, barátnőkről, a városban és környékén élő támogatókról, akikre mi is büszkék lehetünk, és köszönettel tartozunk nekik!

25 évesek lettünk!

Hazánkban még ugyan gyerekcipőben jár a sportág, de a negyedszázados múlt már jelent valamit. Számunkra pedig nem egyszerűen egy csapatot, egy klubot, hanem Deli (erdélyi magyar kollegámat idézve) szállóigévé vált szavait idézve: „Egy csapat, egy család!” Ez a mondás, már a vérünké vált és igyekszünk átadni minél több embernek, környezetünkben élőnek, hogy bepillantást nyerhessenek „családi rögbis” életünkbe. Ezért is vannak tagjaink a 6 évestől a 49-50 éves játékosokig, és ez a folyamatosság, ez a hozzáállás eredményezi azt, hogy Magyarország legsikeresebb rögbi egyesülete vagyunk.

Álljon itt Novák Péter megemlékezése e dicső jubileumról:

A Kövekből épült álom

Negyedszázada egy csoport ember elhatározta, hogy olyasmit épít, amit addig még csak kevesen próbáltak meg. Köveket kezdtek el gyűjteni, hogy az építmény nagy és erős legyen. Hatalmas volt a lelkesedésük és nagyra törő terveket dédelgettek. A 25 év alatt számtalan problémával kellett szembenézniük.

Volt, hogy a Kövek, amelyeket kiválasztottak, egy idő múlva kihullottak az építményből. Emiatt sokszor az a veszély fenyegette, hogy összeomlik az építmény. Volt, hogy a kudarcok miatt az építkezés majdnem örökre leállt. De mindig felbukkant egy olyan Kő, amelyről kiderült, hogy elég erős ahhoz, hogy plusz terheket vegyen a vállára és ettől az építők is fellelkesedtek. Amikor eljött az ideje, külföldről hoztak építőket és külföldi Kövekkel erősítették meg az építményt. Amikor elég erősnek hitték az alapokat, elhatározták, hogy kisebb, fiatalabb Köveket is beépítenek a szerkezetbe, hogy azokkal egészítsék ki a hiányokat. Mindeközben folyamatos küzdelem volt, hogy vajon lesz-e elég anyagi hátterük az építkezéshez. Minél nagyobb lett az épület, annál több energiát kellett fordítaniuk erre. Ekkor elhatározták, hogy olyan Köveket építenek be a falakba, amelyek különleges tulajdonságaik folytán képesek támogatni a továbbépítést.

A negyed százados építkezés végére elmondhatjuk, hogy az építmény biztosan áll. Van még mit szépíteni rajta, de erős alapjai vannak, és olyan Kövek épültek bele, amelyek összetartják azt.

Köszönjük, hogy ezek között a Kövek között tudhatunk.

Neuzer Andrásnak írt köszönő oklevél szövege:

Az Álom Álmodója

Az Álom Álmodója olyan ember volt, akit nem rettentett meg a kihívás nagysága. Hitte, hogy az Álom jó és hitte, hogy ezt mások is meg fogják érteni. Nem visszakozott, amikor voltak, akik egy idő múlva már nem hittek az Álomba, amikor voltak, akik másfajta Álmot akartak megvalósítani. Amikor nem volt elég pénz, hogy tovább épüljön az Álom, amikor szinte nem volt ember, aki vele álmodott volna. A bizonyság, hogy jó úton haladnak, erőt adott neki. Mindig talált olyanokat, akik vele együtt építették tovább az Álmot. Mindeközben az Álom, amely embereket vonzott köré, többet adott mindnyájuknak, mint maga a megvalósulás.

Végül Családot alkotott.

Elnézést kérek a nevek kihagyása miatt, de hisz az összes név felsorolására vajmi kevés hely áll rendelkezésre.

Bőhm Balázs