Bánk későbarokk temploma 1783-ban épült. 1784. augusztus 6-án szentelték fel, Kellisch Sámuel lelkészsége idejében. Az ő irányítása alatt készült el a paplak is. „Harcos, bátor egyéniség lehetett, aki sziklaszilárd hittel küzd Mária Teréziához intézett felirataiban népe vallásszabadságáért, hitének gyakorlásáért.” – írta róla 1959-ben, a templom fennállásának 175. évfordulójára készült visszaemlékezésében L. Kovács András lelkész.
Innen tudjuk, hogy Révai Ferencz szolgabíró mérette ki az új templom helyét egy balassagyarmati mesterrel. Adamov György és Palovszky János volt ekkor az egyházfi. Kellisch 1783. szeptember 13-án kelt feljegyzéséből tudjuk, hogy saját pénzét ajándékozta az egyháznak, hogy felépülhessen a templom. „Így tehát az én tulajdon pénzemből ennek Bánki evangélikus egyháznak részemről és a feleségem részéről oda ajándékozva, Isten segítségével felemeltetett a felhőkig a templomnak minden fala.”
A templom felszentelésről a következő feljegyzést olvashatjuk: „ Ezért augusztus 6-án Krisztus Urunk megdicsőülésének napján megkezdődött az Istennek tisztelete lelki énekekkel és istenfélő imádsággal, azután a következő vasárnapon megtartottuk a templom felszentelését sok földesúr, néhány katonatiszt és nagy számú tömeg jelenlétében.”
A lelkészek névsorából kiemelkedik kettő: templomépítő Kellish Sámuel, és az orgonát 1892-ben építtető Zatkalik Mihály. A templom orgonája az elmúlt több mint száz év alatt komolyabb felújításban nem részesült. 2003-ban kezdett bele a gyülekezet ebbe a feladatba. A hangszer szétszerelésekor egy kézzel, ceruzával írt szöveget találtak a mesterek az orgona egyik szerkezeti elemén, amely beépített állapotban nem látható. Kiderült, hogy a sorok Zatkalik Mihály lelkésztől származnak.
Történeti érdekességként és a gyülekezet megbecsülésének jeleként hadd idézzük itt is e sorokat: „Ez az orgona építtetett a bánki volt úrbéresek adományából s több jótevő hozzájárulásával 1892-ben 880 Forintért Jagerdorfban, Rieger testvérek világhírű gyárában, pedálklaviatúrával, de pedálsípok nélkül. A hiányzó pedálváltozat, Subbass 16, betétetett 1905, Riegernek budapesti gyára által 172 Forinton. Dicsőítem az én Uramat, hogy megengedé bánki lelkészkedésem 27. évében, ez orgonát a hiányzó Subbass 16 regiszterrel, amely az egész orgonának a lelke, kiegészíteni. A Te dicsőségedet és mélységes szeretetedet hirdesse mély hangjával én Jézusom!! Ha Hozzád költözöm, ne engedd, hogy az orgonához, amelyet sok küzdelemmel tudtam befejezni, avatatlan kezek férhessenek. Bánk, 1905. júni 23.”[1]
Már a kezdetektől „nagy területet fogott itt össze Istennek egy-egy szolgája. Latin, német és szlovák nyelvű régi iratok tudósítanak bennünket arról, hogy Felsőpetény 1681-től Bánkhoz tartozott és 1775-ben még együtt vannak. Nógrád 1774-től 184 éven keresztül Bánk leányegyháza. Leányegyháza még Rétság, Nagyoroszi, Szokolya, Diósjenő. Szórványhelyei: Farkasvölgy, Berkenye, Udvarhely, Jásztelek, Erzsébetmajor, Deszkásmajor, Rijmajor, Tolmács, Illéspuszta, Sziloska, Lókos, Tereske, Kormos, Szántó Deneg[2], Berki, Veresharaszt, Horpács, Almási puszta, B. Berinke, Szomolya, Szendehely, Katalina.”
Az 1838 október 4-én megtartott canonica vizitáció jegyzőkönyve szeinr létszámuk_ 60 tiszta pár. 15 vegyes házaspár, a filiákban 5 vadházasságban élő pár.
Az 1899-es c.v. jegyzőkönyv szerint a lelkek száma összesen 1000. Ebből Bánkon él 443 lélek, Nógrádon 240, Rétságon 100, Nagyorosziban 42, Szokolyán 24, Diósjenőn 18.
Kiss István püspök úr 1927 október tartja canonica visitációját és közzéteszi a lélekszámot: Bánk 567, Nógrád 370, Rétság 147, Nagyoroszi 32, Szokolya 29, Diósjenő 40, szórványok 45, összesen: 1.200.
Ezután már az 1946-48-as évek vesztesége, a 35 kivándorló bánki család, Nógrád önállósulása, Nagyoroszi, Szokolya, Diósjenő szórványainak elcsatolása után Bánk lélekszáma ma[3] 507, Rétságé 121, a szórványoké 21, összesen 649.
A templom főoltárát a tolmácsi születésű festőművész, Edvi Illés Ödön festette 1903-ban. Témája: Krisztus a keresztfán. Eredetileg az első oltáron három kép volt. A legfelső, mely a régi templomból hozatott át, az Úrnak a feltámadását ábrázolta, a középső a hegyen való elváltozását, s a legalsó az utolsó vacsorát. Az említett 1959-es feljegyzés szerint az ez utóbbi, igen kifejező fafaragás ma is ott van az oltáron, az oltárképtől eltakartan.
A templomnak az első világháborúban elrekvirált harangját 1922-ben pótolták egy 150 kilós új haranggal. 1961-ben vált szükségessé a kisebbik harang újraöntése.
Az egyhajós templom középen befelé ívelő kórusát két oszlop tartja. A hajója tükörboltozatú, az oltára copf stílusú.
1921-ben egy renoválás alkalmából egy feljegyzést helyeztek el a toronykeresztben. „Az utókornak. A bánki ágostai hitvallású evangélikus egyház 1921. év május havában templomát nagy áldozatkészséggel renováltatta. A tornyot 150 centiméterrel megemeltette és az egész épületet asbesth palával újrafedette. … Evangéliumi hithűségünket, megtartó Istenünknek dicsősége emelésére, utódaink buzdításra, lelkünknek pedig nagy gyönyörűségére, s a hit, szeretet, remény, béke, vigasztalás és imádság hajlékának ezen megőrzésével hagyjuk gyermekeinknek drága örökségül.” A dokumentumot Rákóczy István egyházfelügyelő, Zatkalik Károly lelkész, Pauló János tanító, Thomka János h. tanító, Ivanics György egyházgondnok, Csorba Pál egyházfi, Velky János bíró, Petyánszky János, Csizmár András törvénybíró., Bánszky János, Turányi Mihály, ifj. Janecskó Pál, Kriskó János, idős Csorba János, Adamov János, Petrás János, Koszecz Pál és Sztankovics Lajos presbiterek írták alá.
forrás: bank-falu.hu