Szent Ágoston-templom
Az új, barokk templom építését 1773-ban már Koller Ignác püspök tervbe vette, de azt csak Bajzáth József püspök fejezte azt be 1777–1780-ban. Építésze a forrásokban „Sümegi mester”-nek nevezett Paul Mojzer, aki püspöki megrendelésére Somogy, Zala és Veszprém megyében több templomot is tervezet. Pfeiffer János kutatásait folytatva Koppány Tibor (építész, műemléki szakember OMF) a balatoncsicsói és szentbékállai hasonló elrendezésű templomokat is az ő munkái közé sorolta. A források Padányi püspök adományai között említenek két, 1755-ben Budán készült, – kisebb Szent Vendelnek és nagyobb Szent Ágostonnak szentelt – harangot, melyek közül utóbbi rossz állapotban, a közelmúltban átalakítva, de máig fennmaradt. (Felfedezéséről a hazai harangok kiváló szakértőjének, Patay Pálnak visszaemlékezése itt olvasható) A templomi felszerelésben 1973-ban Pfeiffer János „szép fehér kazulát” talált, valószínűleg Biró Márton püspök adománya. Valamint feljegyzi még, hogy ugyanott „Szentháromság faszobor, kisebb – nagyobb, Biró Márton Püspöktől, 1756; Szent Mária Magdolna színezett faszobor, 1760 körül (100 cm magas) (Most Veszprémben az Egyházmegyei Gyűjteményben.)”
1783-ban Jankó Ádám – az újjáépített templom plébánosa 1766–1999 között – kérvényezte a püspöknél a régi barokk berendezést felváltó új oltár, szószék, orgona, padok állítását. A templom belső felújítása azonban csak 1913-ban, egységes tervek szerint, 10.000 korona értékben készült el, a hívek jelentős hozzájárulásával. A 20. század eleji felújítás plébánosa: Kasza Vilmos. A kiváló minőségű munkát Homonay Béla oltárkészítő, akkor még szombathelyi mester készítette, aki később Veszprémbe telepedve sikeres vállalkozó lett, az 1920–1930-as években szerte az egyházmegyében sok megrendelést teljesített, az 1929-ban alakult Veszprémi Keresztény Építőmunkások Egyesületének elnöke (egyházi elnök Strausz Antal), aktív közéleti szereplő, a Szent Vince egyesület vezetője, a veszprémi Iparos dalárda elnöke volt.
Az elegáns, jó színvonalú kifestést Josef Rösch szignójával is ellátta. A belső kifestés a hajóban visszafogott elegáns ornamentális díszítmény, a diadalíven Agnus Dei, a szentély lapos kupoláján Angyali üdvözlet, az apszis boltzáradékában angyalok övezte lángoló szív (Ágoston egyik attribútuma) ábrázolása, utóbbiak talán a barokk kifestés megújításai.
Változatlan titulussal új mellékoltárok készültek, az északi oldalon a Szent Kereszt, délen Nepomuki Szent János tiszteletére. A főoltár a szentély teljes szélességét elfoglaló konstrukció, falazott alépítményen templomépületet imitáló kialakítással. Középen aediculában a névadó szent közel életnagyságú reprezentatív szobra áll, Szent Ágoston püspöki ornátusban, lábainál életművére utaló irattal, könyvvel. Kétoldalt, kisebb léptékben, egy-egy reliefen életének másik aspektusát jelenítették meg: a szerzetesi életmódra utaló pusztában balra az egész életében, így megtérésében is meghatározó szerepű édesanyja, Szent Mónika, illetve jobbra ő maga saruban, köpenyben, melyen a kagyló látható, mely a megtérésének jelenetében, a tengervizet kagylóval merő gyermek nyomán vált attribútumává.
A templom héjazatát az 1980-as években javították; nagyarányú felújítására 2010–2014 között került sor, a korábbi oltárt adományozó Scher-család leszármazottja, Scher János kitartó szervezőmunkája révén, aki emlék-kiadványban is megörökítette a templom történetét. Ekkor tetőszerkezet-csere és homlokzat-felújítás történt, a belsőben egyszínű festést kaptak a hajók falai az ablak alatti magasságig. Egy jövőbeli belső felújítás remélhetőleg megőrzi majd a hajóban az igényes 20. század eleji kifestést és feltárja a szentélyben az egyszínű, pergő festésréteg alól az elősejlő, illetve restaurátori szondákban már igazolt barokk falképeket.
1997-ben a műemléki védettség „műemléki jellegű” kategóriája megszűnt. Ma a templom (M 5142) és a plébániaház (M 5137) az országos műemlékjegyzékben szereplő védett emlék.
forrás: vefleveltar.hu/iratok/balatoncsicso-templomtortenetek-4
