A galgagyörki evangélikus templom története
A gyülekezet 1650-ben már fennállott Az evangélikus templom valószínûleg már a XVIII. század elején épült, adataink nincsenek róla. Valószínûleg annak a középkori templomnak a helyén épült, amelyet Arányi a "gótstílû, a XVIII. század elején elczopfosított" templomok között sorol fel. 1700-ban ezt írják: "Van elpusztult kath. temploma és ehhez ragasztott odu, melyben lutheránus predikátor papol." (Földváry L.: Adatok a dunamelléki ev. ref. egyház-kerület történetéhez Bp. 1898., 273) Ezzel szemben a canonica visitatio _1702-ben még ép templomot ír le_ (VEL Can. Vis. Lib. II. p. 85, 64)
A XVIII. században megépült barokk templomot 1815-ben bõvítették, mely **csekély változtatással ma is e képet mutatja.** Mintegy fele része, a toronnyal együtt ebbõl az idõbõl való. Ebbõl az idõbõl származik a templom közel feléig benyúló sírbolt, mely Sturmann Márton költségére épült (S.M.: a késõbbi Veres Pálné, Hermin anyai nagyapja, késõbbiekben gyámja) mint ahogy a templombõvítés felét is a földbirtokos állta mint egyházfelügyelõ. A bõvítés további költségeit Párniczky Mihály, a Veres család, Gosztonyi születette Osztroluczky Terézia, Tóth született Hudoba Katalin birtokosok állták, a helyi gyülekezet mindössze 250 forinttal, a leánygyülekezet, Váckisújfalu 65 forinttal járult hozzá a költségekhez.
Sturmann Márton felügyelõsége alatt tündökölt az egyház lelkiekben és anyagiakban egyaránt, majd 1844-ben bekövetkezett halálával hanyatlásnak indult. Birtoka, vagyona elaprózódott, más birtokosoknál római katolikus utód maradt hátra. A pártfogók nélkül maradt egyház csak igen szegény híveire támaszkodhatott.
Tahy Istvánné római katolikus úrnő adományt gyûjtött a templombelső rendbetételére, mely az első világháború és következményei miatt meghiúsult. A templomtorony 1816-ban épült. Alakja sugár. Három harangot rejt. ( A legnagyobb 220 kg, a középső 80 kg, a legkisebb 60 kg.) A háború a templom lelkét a harangokat is "megcsappantotta": csak a középső, 100 kg-os harang maradt meg, mely még az 1800-as évekből való. A többit az egyház 1927-ben Szlezák mester harangöntödéjében öntette a 2 új harang rendelése úgy történt, hogy azok összhangban legyenek a megmaradt haranggal. A kisebbiket 56 kg ( a hangja Aisz) teljes egészében a Tahy István királyi kamarás és neje fizette és öntette, Jelmondata: "Istent féljétek a hazát szeressétek". A nagyobbat ( 210 kg os hangja: D ) javarészt Ibrányi Mihály királyi kamarás, római katolikus birtokos és a hívek fizették, ennek jelmondata: "Erős vár a mi Istenünk". E kettő harangot 1927. június 19-én avatta fel Liptay Lajos helyi lelkész, főesperes.
A templom jellege: Dombtetőn álló, egy homlokzati tornyos, egyszerû barokk templom középkori nyomokon. Keletelt. A természet elemeinek kitéve, védelem nélkül álló építmény sokszor szorul renoválásra. Sokáig falépcsőzet vezetett a templomhoz, majd 1911-től ezt faragott kő lépcsőzet váltja fel. A háború után ezek a kövek betonba ágyazva kerületek a helyükre. A lépcsõ közterületen, nem az egyház területén van.
Templomkülső: Egyetlen, homlokzat előtt álló torony, amely, akár a főhomlokzat, csaknem teljesen híján van építészeti műformáknak. Erõsen kiugró, lépcsőzetesen profilált főpárkány koronázza az épületet. A főhomlokzaton kétoldalt hullámvonalas oromzat. A középtengelyben nagyon egyszerû, négyszögletes keretelésû bejárat, fölötte kis, négyszögletes ablak, az övpárkány fölötti alsó emeleti szakasz nyílástalan, a felső szakaszban négyoldalt egy-egy szegmentíves ablak nyílik. Hegyes gúlasisak fedi a tornyot. Az oldalhomlokzatokon tükrökben négy-négy szegmentíves záródású ablak. A jobb oldali homlokzaton két-két ablak között egy ugyancsak szegmentíves záródású, vakolatkeretelésű bejárat van.
A templomzárófalához csatlakozik a bővítés idejéből való Sturmann-kripta lejárat, jellegtelen, alacsonyabb házalakú építmény.
forrás: galgagyork.lutheran.hu ; facebook/Galgagyörki-Evangélikus-Gyülekezet-112674150367070