Gyertyaszentelő Boldogasszony templom
A Csór nemzetség ősi birtoka, de e nemzetség sarjain kívül ugyanakkor másoknak is voltak itt birtokaik. 1313-ban Csór Péter és Vágút János voltak itt részesek. 1326-ban I. Károly király Vágút János fiainak itteni birtokait Csór Péter fiainak, Tamásnak és Péternek adományozta. Csór Tamás, a ki később csókakői várnagy, liptói és kőrösi főispán volt, még 1344 előtt itt templomot építtetett s e templom számára, Avignonban való tartózkodása alatt, búcsúengedélyt eszközölt ki a pápától. A XVII. században a török hódoltsághoz tartozott.
A római katolikus templomot 1826-29 között újjáépítették. A templom szentedényei közül az egyik ezüstkehely az 1714-1726. években lelkészkedett Biró Pál hagyatékából való.
Dombon, szabadon álló, egyhajós, keletelt, nyeregtetős templom, nyugati homlokzata síkjában homlokzati középtoronnyal, a hajónál keskenyebb, félköríves záródású szentéllyel, melynek északi oldalához sekrestye kapcsolódik. A déli hajófal nyugati részén befalazott résablak és csúcsíves ajtónyílás. Hajója csehsüveg boltozatos, bejárati oldalán karzat, szentélye félkupolás, sekrestyéje síkmennyezetes.
A falképeket 1960-ban Szilágyi János készítette. Berendezése 18–20. századi, a sekrestyeszekrény a 18. század végéből való. Középkori templom felhasználásával épült a 18. század második felében. Ekkor bontották el a középkori szentélyt és a templomot kelet felé bővítették. Tornya 1779 előtt készült. 1826–1829 között teljesen átépítették.
