Kocsimúzeum
Kocsimúzeum Kocs
Kiállításunkban a kocsi készítésének fázisai mentén haladva megismertetjük a bognárok és kovácsok eszközkészletét, utalunk a fogatoláshoz használt lószerszámok készítőire,a szíjgyártókra is majd a 15. századi kocsi méret-és anyaghű rekonstrukcióját tekinthetik meg a látogatók. Játékos, élményszerű foglalkozásokat tervezünk (igény szerint), amelyek jól kapcsolhatók a történelem, földrajz, magyar nyelv és irodalom, környezetismereti órák tananyagához. Havonta az adott ünnepekhez kötődően különböző foglalkozásokra is várjuk a csoportokat.
A kocsi története
A kocsi magyar találmány és Kocs községből ered. Mátyás király uralkodása idején a kocsi bognárok igen híresek voltak. 1518-ban Sigmund von Herberstein részletesen leírta a kocsiszekeret és megemlítette, hogy Mátyás király is szívesen utazott ezen a gyorsnak és kényelmesnek mondható kocsin.
Egy rugózó szerkezetet fejlesztettek ki, olyan kocsiszekeret alkottak melynek szekrényében vesszőből font kas volt, amely hátrafelé fokozatosan magasabbra emelkedett, alkalmasint azért, hogy szükség esetén ponyvával letakarható legyen. A kas hátsó ülésén két személy foglalt helyet, egy pedig szemközt levő kisülésen, a kocsis háta mögött. A szerkezet újszerűségét és szakmai egyediségét mutatja, hogy a kocsi szó több európai nyelvben is előfordul és a jelentése is azonos.
Ennek a híres találmánynak; a kocsiszekérnek állít emléket a kocsi Kocsi Múzeum.
Kiállításunkban a kocsi készítésének fázisai mentén haladva megismertetjük a bognárok és kovácsok eszközkészletét, utalunk a fogatoláshoz használt lószerszámok készítőire,a szíjgyártókra is majd a 15. századi kocsi méret-és anyaghű rekonstrukcióját tekinthetik meg a látogatók. Játékos, élményszerű foglalkozásokat tervezünk (igény szerint), amelyek jól kapcsolhatók a történelem, földrajz, magyar nyelv és irodalom, környezetismereti órák tananyagához. Havonta az adott ünnepekhez kötődően különböző foglalkozásokra is várjuk a csoportokat.
Kocs története...
A Kocsot körülvevő területen már az őskorban is laktak. A leletek alapján a késő-bronzkortól a római korig, majd az avar nomád lovasnépig nyomon követhető az emberi élet.
Az első írott emlék 1217-ből származik koch formában. Az első okleveles említés, amikor a Pókaiak voltak a földesurak, már Kos alakban jelenik meg a község neve. /A kocsi születésű Bátky Zsigmond néprajzkutató szerint, ez egy török eredetű név, melyet egy magyar ember viselt/.
A középkorban Kocs jelentős település lehetett. Utalnak erre különböző iratok, melyek adóról, vámról, malomjogról, engedetlenségről szólnak. Ahogy a falut birtokló földesurak követték egymást – Héderváryak, Batthyány család, Bakith Pál – úgy a falu neve is más-más formában tűnt fel. Így olvashatunk Kócs, Kooch elnevezésekről is.
Fejlődés szempontjából döntő jelentőségű volt a településen keresztül haladó Mészárosok útja, mely az Alföldet Nyugat-Európával összekötő szárazföldi kereskedelmi út volt. Mátyás király fekete serege is ezen az úton vonult a Bécs elleni ostromra.
A postakocsi járat is itt haladt át. Itt pihent meg és cserélt lovakat.
Nem lehet véletlen, hogy kocsi kovácsmester fejében született meg az első utazószekér gondolata. A monda szerint Habermayer Péter székely kovács keze nyomán Mátyás király is szívesen használta az úgynevezett „kocsi” szekeret. Ezt a magyar szót több európai nép is átvette. /Mi, a ma élők 1998 óta évről-évre kocsitoló verseny megrendezésével adózunk őseinknek./
A falu virágzó életének 1594-ben Sinan pasa Győr vára elleni támadása vetett véget. A török feldúlta, felégette az útjába eső falvakat. Kocs is erre a sorsra jutott. –Ebből a korból származhat a „sírák” vagy „sírók”- hídja mondánk, ami a törökök könyörtelenségéről mesél. Mivel több alkalommal is felégették a törökök a falut, ezért jöttük hírére a település határában húzódó nagy kiterjedésű nádasba rejtőzködtek a férfiak. A törökök ezt megtudva felgyújtották a nádast. A nádast körülállva, a menekülőket lekaszabolták. Az ellenség elvonulása után a túlélők a nádast átszelő patak hídján siratták el szeretteiket. – Sinan pasa átvonulása után, majd húsz évig lakatlanná vált e vidék; ezért úgy is emlegették a „győri puszta”.
1612. április 12-én Pápán Enyingi Török István, az akkori földesúr levelet bocsátott ki. 6 évi adó- és szolgálatmentességet ígért azoknak, akik Kocson letelepednek. A nyílt levél hatására visszatértek az elmenekültek, és telepesek érkeztek a Kiskunságból. Innen ered az „ő”-zés és a nyílt „e” használata, amit sajnos már egyre ritkábban hallunk. A lakosság a református felekezethez tartozott.
Kb. 1643-tól 1727-ig a Zichyek birtokolták a falut.
A török megszállás után a Habsburg uralom vált egyre nyomasztóbbá. Az elégedetlen nép Rákóczi Ferenc zászlaja alá rendeződött kuruc hadseregként. Ezekben az években Komárom vármegye két részre szakadt. Egyaránt volt kuruc és labanc alispánja. Az összeírások alapján Kocs a kuruc oldalon állt. A nép ajkán maradt meg egy 1705-ös csata emléke, melyet Vak Bottyán csapatai nyertek meg a falu határában.
A szabadságharc leverése után a falu egyre gyarapodik. 1727-től egész a II. világháború végéig az Eszterházy család a birtokos. Eszterházy József buzgó katolikus lévén elrendelte, hogy a reformátusok templomukat adják át a katolikusoknak. Ezzel évszázadokig tartó vallási ellentétre ítélte a falut.
1747-ben hatalmas tűzvész pusztított. A földesúr fával, téglával segítette a jobbágyokat, bár ők adómentességet kértek.
A gazdasági fellendülés mellett, kulturális felemelkedés is nyomon követhető. 1790-ben Halász József kocsi református lelkész és püspök latin iskolát alapított. Még 1867-ből is találunk feljegyzést a magas színvonalú oktatásról. – Egy Süle nevű jobbágyról azt mesélték, hogy latinul adta elő panaszát a gróf társaságában tartózkodó angol urak előtt. –
Az évek multával egyre nagyobb pénzbevételre törekedett az uradalom. A terhek növekedésével egyre több család süllyedt a házatlan zsellér sorsára. A lakosság és az uraság között szaporodott az összeütközés. Az 1848-as forradalom idején elrendelt jobbágyfelszabadítás megpezsdítette a falu életét. Kocs népe kiállt a szabadságharc mellett. 120 szekérből álló osztrák katonai szállítmányt fogtak el a kíséretével együtt. 1849-ben László József református lelkész a szószékről kihirdette a „Függetlenségi Nyilatkozatot”, amiért a császáriak megbotozták.
A falu sorsát hosszú időre meghatározta, hogy az 1861-ben elkezdett Pápa-Kisbér vasútvonal építésének a Tata felé tervezett folytatását Kocs irányába, a község elöljárósága elvetette. Ezzel az elhatározással évtizedekre elszigetelték a falut a külvilágtól. /Az első buszjárat Tatára 1950-ben indult./
Az I. világháború súlyosan érintette a települést, a mezőgazdaságból élő lakosságot megviselte a fiatal férfiak távolléte, akiket az orosz, majd olasz frontra vittek. A nehézséget fokozta 1918-ban, az országon végigsöprő spanyolnátha.
A két világháború között lassú fejlődés indult. Megkezdték az áramszolgáltatás kiépítését, artézi kutat fúrtak, lassan beindult az egészségügyi ellátás is. A falu jómódúnak számított, mégis az összkép elszomorító, szegényes volt. A lakosság 93%-a földművelésből élt.
Az 1939-45-ig tartó II. világháború kíméletlenül elbánt a faluval. Nemcsak férfiakat, hanem a lovakat is „bevonultatták”. 1944-től felváltva szállta meg a települést hol a német, hol az orosz hadsereg. Bombatámadások is érték a falut.
Az 1945-ös földosztás majd 200 családot juttatott 25 hold feletti földhöz. A lakosság 83%-a élt mezőgazdaságból. Az 1949-es kuláklista és a kötelező beszolgáltatás tönkretette a családokat.
1950-51-ben a gazdák jó része a környező városok gyáraiba, üzemeibe ment dolgozni, leadva földjeiket, melyhez addig annyira ragaszkodtak.
Az első MGTSZ 1949-ben alakult, amit másik kettő követett. 1963-ban egyesültek Aranykalász név alatt. Jó működésének alapja a kiváló aranykorona értékű föld volt. Az MGTSZ 1993. április 1-től Aranykocsi Zrt. formában működik tovább.
Az 50-es évektől – mintha Kocs büntetés alatt állt volna – alig mozdult valami. 1972-ben felépült az új iskola, amit szakmunkás tanulók készítettek a nagy országos árvíz miatt. 1974-76-ban elkészült a faluközpont, benne az Aranykocsi Zrt. irodaháza, tejüzeme. Az orvosi rendelőt a 80-as években adták át.
Fordulatot az 91-es év hozott. Mióta az önkormányzat kezében van a fejlődés iránya, falunk hihetetlen változáson ment keresztül.
További információ és tájékoztatás kérhető az alábbi email címen: info@kocsimuzeum.hu
Forrás: Kocsimúzeum Kocs Facebook ; kocs.hu
