Községtörténeti gyűjtemény
Az ingatlanon egy régi lakó épületben szerb, és német emlékszoba, a soknemzetiségű Pomáz néhány emléke kapott helyet öt helyiségben. Az udvaron, az utcavonalon álló, valahai melléképületben rövid, de igen színvonalas településtörténeti összefoglaló kiállítást létesítettek hozzáértő és szorgalmas kezek: a neolitikumtól lakott helytárgyi emlékei a középkor végéig állott és a törökdúlás által megszakított fejlődésben átment Pomáz néhány jellegzetes, szép töredéke látható itt, valamint a pomázi táj évmilliókkal ezelőtti állat és növényvilágát reprezentáló pár darab foszilia.
Községtörténeti gyűjtemény leírása, megismerése:
A Pomáz Barátai Társaság két olyan új tevékenységbe kezdett, amelyek eredményeként a város helytörténeti értékeit szeretné bemutatni. Az egyik a múzeum, vagy kiállítóhely újraélesztése- amely ismét a Kossuth Lajos utca 48. alatt kapna helyet - , a másik pedig a tematikus utak kialakítása lehetne. Az utóbbival a lakosságnak, vagy az ide látogatóknak segítenénk abban, hogy a megmutatásra érdemes örökségünket felfűznénk két - három útvonalra, ahol információval is szolgálnánk az érdeklődőknek.
Az épületegyüttes történetét Babos Rezső a Pomáz Baráti Társaság elnöke foglalta össze.
Pomáz kevés műemlék épülettel rendelkezik, egyik ezek közül a Pomáz főutcáján, a Kossuth Lajos utca 48. alatt található valamikori szerb lakóház, melynek története a – régi pomáziak számára is kevéssé ismert.
Tyébity Gojko 1880-ban született Belgrádtól délre, a szerbiai Csacsak (Cacak) városában. Az első világháborúban fogságba esett, és Pomázra került, szerbek közül, szerbek közé. Feleségül vette a nála kicsit idősebb, megözvegyült Abzsity Dankát (Darinka?), akinek „hozománya” volt a Kossuth Lajos utca 48. szám alatti ház.
Első feleségének halála után Gojko magyar asszonyt vett feleségül, Terkát. Gojko bácsi 1967-ben meghalt és Terka néni eladta a házat a faluban akkor működő Árpád Szakszövetkezetnek. Itt volt a szakszövetkezet irodája, a melléképületekben raktárak voltak, az udvaron még egy faház is felépült. A szövetkezetek egyesítése során az ingatlan valószínűleg feleslegessé vált, így került tanácsi tulajdonba.
A kilencvenes években 1996-tól körülbelül 2005-ig sokak áldozatos munkája és hozzájárulása révén az önkormányzat anyagi támogatásával tájházként működött. Sajnos ezután részben az üzemeltető hiánya, részben az épület állaga miatt a gyűjtemények biztonságának hiányában az épületet tájházként nem üzemeltették, de időről-időre napirendre kerül az épület együttes fokozatos rekonstrukciója. Addig is a Pomáz Baráti Társaság próbálja az épületet romlását lassítani és műemlékvédelmi, faanyagvédelmi szaktudással a rekonstrukciót tervező építészek munkáját segíteni a leendő funkcionalitást az örökségvédelem szempontjainak figyelembevételével újra fogalmazni.
A tájház az utcára merőleges lakóházból és az utca vonalában lévő másik, szintén valamikori lakóházból állt. Az utcafronton az udvart csak a két ház közötti léckerítés határolja, amely csak a szekérbehajtásra alkalmas nagykapuból és a kiskapuból áll. A telek baloldalát és végét a Pomázon szokásos rakott kőkerítés zárja le.
A tájház létrehozását, a jelentős néprajzi gyűjteménnyel rendelkező temesvári származású Nyári (Szommer) Károly jórészt saját anyagát adományozva kezdeményezte. Az épület adott volt, csak kisebb belső átalakításokat kellett végezni. Nyári Károly mellett az épület kialakításában és a gyűjtemény összeállításában komoly szakmai segítséget nyújtott Sarosarac György a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum akkori igazgatója és munkatársai.
Az utcafronti épület a várostörténeti gyűjteménynek adott otthont. A bemutató létrehozása és az épület tatarozása Balogh Gyula neves helytörténész érdeme volt, a kiállított anyag jórészt a szentendrei Ferenczy Múzeum tulajdonát képezte. Az épület falán volt elhelyezve a pomázi születésű régész és ókortörténész Alföldy András emlékplakettje, melyet rongálás/fémlopás miatt kellett eltávolítani onnan.
Mindkét ház sárba rakott kőből és vályogból készült. Fedélszékük a födémmel egybeépült egyszerű nyeregtető Az épület előtti keskeny tornácot nem tartják oszlopok, hanem a kinyúló födémgerendákba csapolták a szarufákat.
Az utcára merőleges épület tisztaszoba – pitvar – hátsó szoba – pitvar – szoba alaprajzú, míg a másik épület alaprajza pitvar – szoba – kamra, ahol a kamra a tornácról nyílt. A hátsó udvari konyha szabadkéményes. Az utcára merőleges épület alatt szép, kőből rakott boltíves pince van, amely egy nyaktaggal az udvar alatti másik pincéhez csatlakozik. Ez kisebb, és hossztengelye szintén merőleges az utcára.
Korábban a lakóház első, tisztaszoba – konyha – hátsó szoba részében a német, hátsó részének pitvar és szoba helyiségében a szerb néprajzi gyűjteményt helyezték el, míg a másik épületben a községtörténeti gyűjtemény és ásványkiállítás volt található.
Az épület rekonstrukció egyik tervezője Sisa Béla Kós Károly díjas építész volt.
Az épületegyüttes állagfelmérése többek közt 2006-ban is megtörtént. Akkor készült az épületegyüttesre egy a három épületet átfogó vázlatterv.
A leírást Babos Rezső c. egyetemi docens 2007-ben készített írása nyomán készítettük.
Adatközlők: Hamvasné Golub Alexandra és Szimics Miklósné
forrás: pomaz.hu/nevezetessegek ; utazói fotók facebook
