Lussonium (római kori romkert)
Paks kistérségében Dunakömlődön található a római birodalom dunai limes Pannonia szakaszának egyik állomáshelye Lussonium, mely Tolna megye egyetlen helyreállított római kori romkertje, amelyet 2020-ban felvettek a Tolna megyei értékek sorába és Tolnaikummá nyilvánították. A megyei érték-díj átadásra 2020.07.01-én került sor a Medinán megrendezésre került Vár a megye napon.
Dunakömlődöt a 6-os számú főúton megközelítve, már messziről láthatjuk a valamikori római erőd északi kaputornyait. A 2003-ban megnyílt és azóta is folyamatosan szépülő romkertet a Sánc-hegy meredek utcáján közelíthetjük meg. Az egykori katonai tábor meglétét igazolja az a katonai diploma, melyet Dr. Visy Zsolt régész - a Pécsi Tudományegyetem professzora - több, mint negyven évvel ezelőtt fedezett fel. A dunakömlődi lelőhelyen csaknem 25 éve folynak ásatások a professzor vezetésével és szakmai tanácsadásával. A régészeti feltárások eredményei a romkertben, míg a gazdag leletanyagok a paksi Városi Múzeum állandó kiállításán tekinthetőek meg.
Az egykori provincia határát képező Duna vonalán húzódott a római hódítók által az első század végére, a második század elejére kiépített védelmi rendszerük a limes, mely erődítmények és őrtornyok láncolatából állt. E láncolat egyik tagja volt a dunakömlődi Bottyán-sáncon felépített tábor (castrum), a Lussonium. Paks körzetében több őrtorony is állhatott a határvonal szerkezetének megfelelően. Az őrtornyok személyzetét az ún. „lussonium cohors” katonasága adta, mely 500-1000 fős gyalogos csapategységet jelentett. A katonai táboron kívül, egy a táborhoz tartozó, falusias település polgári település (vicus) is megtalálható volt Dunakömlőd térségében. Ezen felül Paks és Dunakömlőd körzetében feltételezhetők kisebb, részben önellátásra berendezkedett ún. villa-gazdaságok, valamint a bennszülött lakosság részben romanizált falvai is. A feltárások során előkerült leletek és objektumok elemzése alapján arra lehet következtetni, hogy a legkorábbi segédcsapati (auxiliáris) palánktábor már Claudius császár uralkodása idején (Kr.u. 41-54), vagyis a Kr. u. 1. század derekán megépült és a Kr. u. 2. században is használatban volt. Ugyanakkor a késő római erőd kiterjedését és védműrendszerét is sikerült letisztázni. A kutatások során előkerültek az erőd északi sáncrendszere, védőárkai, a két déli kaputorony, illetve több helyen az erőd 1,3 méter széles falai is. Az építmény déli falának belső oldalán egy több helyiségből álló, faoszlop-sorral alátámasztott előtérrel (porticus) rendelkező épület, azaz kaszárnyaépület helyezkedett el. A későrómai korban (Kr. u. 4. század vége), amikor az erőd már nem volt használatban, a déli kaputoronytól néhány méterre, északra felépítettek egy kiserődőt. Ez egy 10 x 9 méter kiterjedésű torony volt, melyet a tartomány feladása után, a népvándorlás elején is használtak. A múlt század óta napjainkig tartó feltárások során előkerült jelentős római kori emlékek arra engednek következtetni, hogy a római uralom mintegy négy évszázada alatt folyamatos élet és romanizált kultúra volt jelen e vidéken.
A feltárások során számos sírkő, oltár és egyéb felirattöredék került elő. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű az ún. Mithras-relief, ami egy domborműves kőtábla, mely a bikaölő Mithrast, Pannonia népszerű, keleti eredetű istenségét ábrázolja. Mithras kultusza a 2-3. század folyamán kedvelt és elterjedt volt Pannoniában, épp úgy, mint a szíriai eredetű Iuppiter Dolichenusé is. Az utóbbit ábrázoló - 1815-ben előkerülő, háromszög alakú - bronzlemez pár valószínűsíti, hogy az istenség tisztelőinek jelentősebb közössége volt jelen a Lussoniumban.
1996-ban szondázó ásatást végeztek a Bottyán-sánctól nyugatra elhelyezkedő dombon, melynek során 3-4. századi, minden bizonnyal a vicushoz tartozó település maradványai (szemétgödrök, vízgyűjtő medence, kőalapozású porticusos ház) kerültek elő. 1998-ban szisztematikus feltárás kezdődött. 2003-ban került sor a római erőd déli kapujának, az ettől északra levő barakk épületnek, illetve a késő római kis-erődnek a műemléki helyreállítására.
2008-ban tartották az erőd, északi erődfal és kaputorony rekonstrukciójának ünnepélyes megnyitóját. A műemléki helyreállítások kiviteli tervei Harsányiné Vladár Ágnes Ybl-díjas építészmérnök nevéhez fűződnek.
2009-ben ritka művészeti értékű műtárgyat fedeztek fel. Egy katonai díszegyenruhába öltözött római császárt ábrázoló bronzszobor lábát találták meg. Ezt a több mint 70 centiméteres, szinte sértetlen tárgyat sikeresen rekonstruálták.
A Duna-menti római limes UNESCO Világörökségi (Danube Limes UNESCO World Heritage) elnevezésű programba Ausztria, Lengyelország, Németország és Szlovákia mellett, magyar részről a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Pécsi Tudományegyetem és Paks önkormányzata csatlakozott. A 2008 őszén elkezdett projekt célja az, hogy a római kori dunai limes közép-európai szakaszát, mint az európai kulturális örökség részét képező régészeti emléket jelölje az UNESCO világörökségi listára. A szakemberek célja, hogy a projekt keretein belül felmérjék a Római Birodalom egykori határához tartozó, még fellelhető épített emlékeket és az érintett települések bevonásával bemutathatósági-, majd később egyfajta megvalósítási tervet készítsenek, hogy a limes itteni szakasza milyen módon tud csatlakozni, a nemzetközi együttműködési tervek szerint a későbbiekben a teljes római határt bemutató közös világörökséghez. A beruházás keretein belül a Lussonium díszkivilágítást kap és a katonai tábor területén fogadóépület létesül.
