Máriaremetei kegytemplom
A török hódoltság alatt a Buda környéki községek java részt elpusztultak, ezért az élet indítására az idegen betelepítés látszott legmegfelelőbb megoldásnak. Hídegkút területét örökösök nem lévén a Kincstár báró Kurz Ignác kamarai adminisztrátornak adományozta. A földes úr megbízottakat küldött a fekete erdő falvaiba, hogy telepeseket toborozzon. Hídegkúton már 1697-ben két német család letelepedett.
Az 1715-ös összeírás már 11 német családot említ. A nagyobb betelepedési hullám 1720 után indult meg. A betelepülő nép nagyon vallásos volt. A vallásos buzgósághoz hozzátartozott a zarándoklat is. A Duna és a Rajna forrásvidékének népevalószínűség szerint a viszonylag közeli (100-150 km-re) fekvő Svájc híres einsidelni bencés kolostorát kereshette fel. Templomának ékessége az akkor már ezer éves és ma is meglévő csodatevő Mária szobor.
Ennek a kegyszobornak képi mását hozta el magával Thalwieser Katalin, a ki rendszeresen kivitte e képet a hidegkúti erőbe. Egy 1816-ban foganatosított egyházhatósági eljárás tanúbizonysága szerint a kegykép 1763-ban kerülhetett Hidegkútra, ahol kezdetben mindig egy körisfára akasztották fel, melynek maradványait 1968-ban találták meg. 1928 – 1950-ig szervita atyák gondozták e kegyhelyet, és az ő idejükben a kegytemplomban lévő öreg fa maradványait elégették, de a fahamut belekeverték abba a műanyagba, melyből a mostani fa készült. Ezen függ mind a mai napig a kegykép.
Terstyánszky Ignác földbirtokos először fakápolnát építtetett a kép fölé, amely 1805-ig állt. Amikor egy budai asszony állítólag visszanyerte szeme világát a kegyképnél, nagyobb számú zarándok kezdte látogatni e szent helyet. 1828-ban kőkápolna épült, melyet már Kisboldogasszony tiszteletére szenteltek.
Séllyei Nagy Ignác székesfehérvári püspök /1777 – 1789 / rendeletére a kegyképet a hidegkúti plébániatemplomba vitték és ott a szent Kereszt oltáron őrizték. 1829-ben került vissza az újonnan épült kőkápolnába. 1875-ben alakult meg a Mária remete Kápolna Egylet, mely célul tűzte ki, hogy megépítik a kegytemplomot. 1899. október 1-én szentelte fel Steiner Fülöp székesfehérvári megyéspüspök.
Máriaremetén kifejezetten csoda nem történt, hanem imameghallgatások következményeként történtek gyógyulások, melyek ékes latin nyelven vannak feljegyezve és őrzik a székesfehérvári püspöki levéltárban. A kegytemplom harangjait elvitték beönteni az első világháboruba, így újakat kellett öntetni, melyeket Prohászka Ottokár áldott meg 1924. augusztus 31-én. A kegytemplom orgonáját a budai király várkápolnából kapta Ferencz József császár és Erzsébet királyné adományaként. Ezt az orgonát Gergely Ferenc tervei szerint Gonda Nándor építette át.
1959-ben épült a Mária év alkalmából a szabadtéri oltár , mely fölött a szobor fülkében lévő Mária- szobrot Péter Théas püspök adományozott. A szobor felett pedig van egy vastag lánc, melyet a Magyar katolikus Püspöki Kar kapott és hozott 1991-ben a lourdesi eucharisztikus kongresszus alkalmával , mely jelképezte a szabadságától megfosztott magyar népet. Ugyanekkor kapott a kegyhely egy kelyhet, amely ugyancsak itt nyert elhelyezést és mind a mai napig féltve őrizzük.
1991-ben II. János Pál pápa a „basilica minor „ címet adományozta kegytemplomnak. 1993-tól az Esztergom – Budapesti Főegyházmegye területére került át a kegyhely.
A kegyhely fő célja az ősi „Mária- tisztelet” ápolása és megőrzése. Ezt erősítjük meg a búcsúk alapos előkészítésével és megszervezésével. Máriaremete egyben plébánia is. Így annak ellenére, hogy nem a nagy plébániák közé tartozik, mégis szép számmal vannak hittanosok minden korosztályból. Ezt a munkát kiváló hitoktatók végzik.
Ki kell emelni, hogy az „Eucharisztia évében” bevezettük az első vasárnap délután 2 órás szentségimádást, mely oly gyümölcsöző lett, hogy továbbra is csináljuk és mindig van 30-40 hívő rajta. Az imádási órákat a „Család csoport” tagjai szerkesztik és idejében átküldik átnézésre. Az imádást együtt végezzük.
A hely légköre, szépsége idevonzza a jegyeseket is, igen sok esküvő van a kegytemplomban. Azokat a jegyeseket, akiket mi esketünk , mi is készítjük fel őket, így kialakul egy megfelelő kapcsolat is a Plébánia és köztük. Ez a jó kapcsolat aztán ismét visszahozza őket, amikor gyermekeiket hozzák kereszteltetni.
A kegyhely vonzza a gyónókat is, hiszen környékünkön a plébániákon nagy részt csak egy pap van, vagy egy sem, így aztán autóval átjönnek Remetére misére és gyónni is. A búcsúk alkalmával igen nagy gond a gyóntatás, mert kevesen vagyunk. A szomszéd atyákat szoktam megkérni, jöjjenek segíteni. Meg kell említeni az intenzív karitász munkát, melyet nálunk végeznek. Annak ellenére, hogy ahogyan csúnyán mondják nálunk az „új gazdagok” laknak nagy részt, mégis bőven akadnak rászorulók. Ezt még tetézi , hogy plébánián területén több szociális otthon is van ( 3 egyházi és 1 világi ).
forrás: mariaremete.hu és a hivatalos social oldal ( utazói fotók )
