Népviseletes Babamúzeum viselettörténet és népi építészet
Húsz éves a keszthelyi Babamúzeum
1999 Pünkösdjén lépett az első látogató, a volt Festetics magtárból kialakított, népies ízléssel fogant, és népies mondanivalóval bíró ódonat falak közé. Tizenhét méter hosszú mestergerendák, talán még a vörsi tölgyrengeteg hűs árnyát, a Marcali – hátság szelíd lankait sírják vissza. Sok – sok társukból bödöncsónak faragtatott, némelyekből Kristóf, Főnix vagy Judítta derék nagy vitorlások ácsoltattak. – El is tűnt az ősrengeteg, minthogy a ma sem kegyelmez, hitványabb társainak…
A magyar népi kultúra legszélesebb választékú népi viselettörténetet miniatürizált ruhák sora ,nemzetiségi és ipari,kis ipari öltözékekkel,a harmadik szinten lévő tárlókban népi agrár és kultikus építészet makettjei lelhetők fel. A kiállítás tematikájának sarkalatos része a tájegységenként –és népcsoportonként való rendszerezése ünnepi hétköznapi korosztályonkénti , alkalom szerinti népi remekek felsorolása.
A földszinti helyiségbe lépve a Trianon utáni Magyarország népviseleteit sorakoztatják fel külön elhelyezve a Kisalföld, Nagyalföld, Dunántúl, Északi-középhegység, Tiszántúl, Ormánság ,Zselicség stb.
Nem kis meglepetésemre az alsó szint architektúráját a Tisza mellől hozott ide szállított, Tiszafa gyökerekből összeállított ülő alkalmatosság koronázza ,mely nem csak külföldi ,de sok hazai vendég számára eddig nem látott praktikus díszítő elem . a korabeli 18.század derekán épült fafödémes magtár második szintjére költöztették az elcsatolt részek Erdély, Felvidék, Kárpátalja ,délvidék és őrvidék népviselet babáit Itt nagyobb számba található részeket később benépesítő ma az adott ország állam alkotó népeinek viseletei (tót,oláh,szász). Több mint kétszáz éve birkózik a hihetőleg Rákóczi – korban fogant, öles oszlopokra fektetett óriás, a búza-árpa terhével; de idestova két évtizede, nyári látogató sokaságától, súlyától feszülnek izmai.
Miért Babamúzeum ?
- A várostól vettem meg a „bontásra érett” kőhalmazt. Diszkóként akarták üzemeltetni, ami a szomszédból való elköltözésemet eredményezte volna. Enyém lett a négy fal, csinálni kellett valamit!
Kézdivásárhelyről jött az ötlet, népviseletes babamúzeum. Ott székely menyecskék, legények, apók és anyók mosolyogtak műanyag pofijukkal, nálam, később, a Kárpáthaza- anyaország és utódállamai kicsinyített ruhacsodái vidámították a látogatókat. Kerámia és porcelán figurákat gyártattam, kiket pályázatok útján lajbikba, surcokba, takaros ingvállakba, rokolyákba öltöztethettem.
Erdélyben a Napsugár, Felvidéken a Tücsök, Kárpát – alján az Irka, a Délvidéken, - hmm, már nem emlékszem, - gyereklapok hirdették: „ Ki beküldi faluja népviseletét a megadott méretben, pályázaton nyerhet, balatoni kirándulást, tárgyi és pénzjutalmat” . Itthon a volt házipari szövetkezetek dolgozóit, és népi iparművészeket tudtam megnyerni az örömteli feladathoz.
Elkészült az épület, még festékszagúak a tárlók, a puccba öltöztetett herendi szépségek és szittya marconák tétován leskelnek az üvegen túlról. De egymással is barátkoznak, mert hitük és hitem szerint, még sok – sok évtizeden keresztül ejtik ámulatba hús- vér hasonmásaikat, bűvölik el nemzetünk, a világon egyedülálló, gazdag és más népeknek is „ötletet adó” viseletkultúrájával.
Közel tíz éven belül, még öt kiállítás tette kedvesebbé a sétálóutcát. A Baba után egy évre az ország legnagyobb történelmi panoptikuma és egyház viselettörténeti babakiállítása, és a Csigaparlament csalta az érdeklődőket. Aztán így sorban Kínzó, Erotikus Panoptikum, Játékmúzeum , Nosztalgia múzeum.
Kérdezték: nyitok e még kiállítást, merthogy mennyi, de mennyi „spiritusz” van bennem.
Válaszom: ha még lángra is kapna bennem, vizet innék rá hamarjában!
Dolgozzanak már ők, a csábos kövesdi újmenyecske, bárci kalapos párjával, a Panoptikum nemzet nagyjai plántálják a haza tiszteletét. A Játékmúzeum dolga már dobogtatni a felnőtté lett gyermekszíveket, és a Nosztalgiában, hol mindig múlt van, tanítsa; Időutazni számomra a legkedvesebbeket, az értő látogatókat!
