A magyar színművészet hagyományainak felkutatására és tudományos feldolgozására 1952 decemberében alapították meg az Országos Színháztörténeti Múzeumot, melynek igazgatójává Hont Ferencet nevezték ki. A múzeum célkitűzését a következőképpen határozták meg: a kortárs színművészetet segíteni a magyar színjátszás múltjának megismertetésével, másrészt a színház iránt érdeklődő közönségnek bemutatni a régmúlt idők színjátékát.
A gyűjteményt szinte a semmiből kellett létrehozni, de az itt dolgozó szakemberek (Cenner Mihály, Staud Géza, Dömötör Tekla) ismertsége illetve az akkor már megnyílt Bajor Gizi Színészmúzeum „ide vonzotta” a magyar színháztörténet becses emlékeit és dokumentumait. A gyűjteményépítést segítette Gobbi Hilda kiterjedt kapcsolatrendszere is.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum egyedüliként kezdte el gyűjteni, és egyedüliként gyűjti ma is a magyar színháztörténet tárgyi emlékeit, hiszen a többi muzeális intézményben, közgyűjteményben vagy marginálisan jelent meg a színházművészet vagy csak a papíralapú dokumentumokra terjedt ki a gyűjtőkör.
Az első állandó kiállítás 1954. december 28-án nyílt meg a Krisztina körúti épületben A magyar színészet hősi harca címen, és az első hivatásos magyar színtársulat megalakulásától kezdve a vándorszínészet korszakán keresztül a Nemzeti Színház felépítésének történetét és kezdeti éveit mutatta be.