Óvári Szűz Mária Királynő és Szent Gotthárd templom
Plébániatemplomunk történetének feldolgozását kezdetben megnehezítette az a körülmény, hogy az adatgyűjtéskor nem állt rendelkezésre elegendő hiteles forrásanyag. Pintér Gyula prépost, győri kanonok és kormányfőtanácsos számunkra ismeretlen forrásanyagból dolgozott, mikor 1940-ben kis füzetben foglalta össze a templom történetét. E szerint városunkban a Karoling kori keresztény lakosság nagy, székesegyházszerű kőtemploma állt. Az 1930-as évek közepén, mikor a város temetkezési helyül ajánlotta a templom sírboltját Habsburg Frigyes családi kriptája számára, régi alapfalakra találtak, melyeket – tévesen – az avar-kori templom alapjainak véltek.
Az egyes építésképek között nagy a bizonytalanság, annyi bizonyos, hogy korai árpád-kori településünk vegyes népessége, a később ˝villa Óvár˝ként emlegetett helyen, 1260 után építhetett templomot. Később hosszú évszázadokig a városnak ezen a részén két, egymás mellett épült templom volt látható, egy nagyobb és egy kisebb (Szent László kápolna), melyek korai – legalább háromszáz évnyi – történetéről alig van forrásunk. A török fosztogatások és gyújtogatások után német iparosok és kereskedők hozták rendbe, és helyezték Szent Gotthárd patrocíniumába a templomot, ami még romos állapotában is szolgálta a katolikus lakosságot. (1) 1660-ban kezdték újjáépíteni, ám később újra, a Bécs alól visszavonuló törökök gyújtogatásának áldozata lett. Az akkor még két tornyos templom mindkét tornyát elvesztette, romjaiból őrtoronyszerű, órával és haranggal ellátott építményt emeltek, ekkor építették át az eredetileg négyzetes záródású szentélyt, nekiláttak a belső tér javításának, az akkori városatyák és egyházi méltóságok tekintélyes mértékű adományaiból. Később körülbelül száz éven át folyamatosan zajlottak kisebb-nagyobb, mind belső, mind pedig külső restaurálások, átépítések.
Az 1900-as évek elején bevezették a villanyvilágítást, 1959-ben mennyezeti festményeket javítottak, a fa oltárelemeket bearanyozták, 1978-ban burkolták kővel a belső teret, majd 1994-ben kezdődött egy nagyobb szabású helyreállítási folyamat, melyben fontos szerepet játszott Szőke Gyula plébános, győri kanonok. Áldozatos és energikus munkáját emléktábla méltatja a templom bejáratánál. A rekonstrukció végső fejezetét már Nagy József, plébános fejezte be, templomunk új márvány szembemiséző oltárt és ambót kapott.
forrás: magyarovar.eplebania.hu ; facebook.com/magyarovaritemplom
