A XIII. század 70-es éveiben Simon alországbíró megépítette a Simontornyai várat. Északkeleten magasodott a lakótorony, hozzá kapcsolódott a kapuvédőmű, ezen át északról lehetett bejutni a várudvarra, ami szabályos négyszöget alkotó falakkal volt körülvéve. A vár első írásbeli említése 1324-ből származik. A megerősített vár 1705-ben kuruc kézre került, majd Vak Bottyán dunántúli hadjáratának egyik fontos támaszpontja lett. A több súlyos ostromot kiállt erősség Rákóczi szabadságharcának bukása után elvesztette jelentőségét. Új birtokosai: a Styrum Lymburg grófok kisebb átalakításokkal még a XVIII. század közepéig lakták, de ekkor új kastélyt építettek a községben, s ettől fogva magtárrá átépítve csak gazdasági célokra használták. Mindinkább lerombolva és elhanyagolva maradt korunkra. 1964-1974 között történt a középkori és reneszánsz maradványainak felkutatása, helyreállítása és 1975-ben mint vármúzeumot állították a közművelődés szolgálatába.