A szegedi Magyarok Nagyasszonya székesegyház (közismert nevén fogadalmi templom vagy szegedi dóm) a Szeged-Csanádi egyházmegye főtemploma, Magyarország egyik legnagyobb bazilikája. 1913 és 1930 között épült Schulek Frigyes és Foerk Ernő tervei alapján neoromán stílusban.
Építését az újabb árvizektől való megmenekülésért fogadalomból, 1880. november 28-án határozták el a szegedi városatyák. Sokáig tartott, amíg megfelelő telket és egy pénzügyileg is elfogadható tervet találtak.
A templom alapkövét ünnepélyes keretek között, 1914. június 21-én rakták le, bár az építkezés már 1913 augusztusában megkezdődött. Az első világháború által megszakított munkálatokat csak 1923-ban tudták újra folytatni, 1924 augusztusában emelték fel a kupola aranyozott, napsugaras keresztjét a helyére. Ugyanazon év karácsonyán mutatták be az utolsó szentmisét a régi Demeter-templomban, majd celebrálta ugyanazon a napon Glattfelder Gyula csanádi püspök az első szentmisét az új templomban. 1925-ben és 1926-ban tették fel a gömböt és a keresztet a tornyokra. A közelgő gazdasági válság miatt a templom belső építészeti munkáit nem tudták teljességgel a tervek szerint befejezni, az későbbi időkre maradt. Végül 1930. október 24-én felszentelték a dómot.
A katedrális a szegedi városkép igen jellegzetes eleme, XX. századi egyházi építészetünk egyik legmonumentálisabb alkotása, hazánk egyik legnagyobb temploma, amelynek méltó építészeti kerete lett a Rerrich Béla által tervezett Dóm tér az egyetemi épületekkel és a püspöki palotával, amelyek 1929–1932 között épültek, szintén dekoratív téglaarchitektúrával.