Vízjárta és alacsony fekvésű volt a városnak ez a része, melyet Kukoricavárosnak is neveztek.1738-ban pestisjárvány szedte áldozatait a városban. A járványtól való szabadulás emlékére 1739-ben fogadalomból kis kápolnát építettek szent Rókus tiszteletére. 1805-ben alapították meg itt a plébániát, amelyhez óvoda, iskola és közösségi ház is tartozott. Egytornyú barokk templom volt. 1829-ben tették le az alapkövét és 1833-ban szentelték fel új templomot, melyet az árvíz nagyon megrongált. A mai templomot 1905-1909 között építették, neogótikus stílusban és egy ideig püspöki székesegyháznak is használták. A plébánia területe a város munkás negyede volt, plébánosa alapította meg az első női szakszervezetet a szövőgyári munkásnők védelmére. A városrész neves szülöttje, a plébániaközösség egykori tagja Paskai László nyugalmazott bíboros, volt esztergomi érsek. Plébános volt Rókuson Katona István jelenlegi egri segédpüspök és Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök is. Jelenlegi plébánosa: Mons. Kretovics László pápai prelátus, a Szent György Lovagrend tagja. Nevéhez fűződik többek között a börtönpasztoráció újraindítása és a plébánia közösségi házának felépítése. A plébánia területén jelentős roma kisebbség és sok szociálisan rászoruló ember él. A nehéz sorsú családokat heti kétszeri kenyérosztással segíti a plébánia.