A "Rékas" helynév a szláv reka, azaz "folyó" főnévnek a magyar -s képzős származéka lehet. Alakilag hatott rá a magyar rékás, azaz "szennyes, mosatlan edény" főnév. Neve először egy 1347. évi okmányban fordul elő, amikor, mint kőtemplommal bíró falu, a Berendiek birtokában volt, ekkor Külső-Szolnok megyében. A budai káptalan által kiállított okmány 1368-ban ismét említi. Az egri káptalan által kiállított 1399. évi határjárási jegyzőkönyv felsorolja Külső-Szolnok vármegyében a Zagyva mellett "villa Rekas"-t is. A török hódoltság alatt, 1578-ban már mint a püspökség birtokát írják össze, ekkor név szerint felsorolt 21 colonus (telkes jobbágy) és 4 házas zsellér (inquilinus) lakta. A két évtizeddel korábban készült török defterben 15 házzal írták össze, még 1632-ben is 5000 akcsét jövedelmez. 1653-ban Külső-Szolnok megyében püspöki praedium, ennek ellenére mégsem lehetett teljesen lakatlan, mivel 1675-ben licenciátusa van a falunak. A török kiverése után, 1690-ben mint a váci püspök lakatlan faluját írják össze, de ekkor már Pest megyében. (1703 elején a vármegyei jkv. is említi, tehát akkor már lakott volt.) Szétszórt lakosai ténylegesen csak 1717-ben tértek vissza nagyobb számban. A falu fele ekkor már - Kollonits Zsigmond püspök 1713. évi egyezsége alapján, (sőt Róka János szerint már Dwornikovich püspök idejében 1701-ben) - a káptalané. Ma is fennálló község, de neve az 1900. évi Pest megyei törzskönyvezése óta Zagyvarékas, és 1945 óta Szolnok megyéhez tartozik.
Ősi templomát az 1347. évi oklvél említi, ám - bár kőből épült - a XVIII. század elejére kikezdi az idő vasfoga. A Canonica Visitatio ugyan még "imagines chartacaei"-ről (táblakép?) emlékezik meg, 1715-ben, amikor Berkes András vikárius Rékason egyházlátogatást végzett, csak a romjai felett nádból készített viskóban tartották az istentiszteletet. Erről még az 1734. évi összeírás is megemlékezik a következőképpen: "A templom épülete nádból van, újból kellene építeni. Három kazulája van, ebből kettő új, a harmadik is meglehetősen jó. Három albája van, az egyik új, kettő elnyűtt. Egy elnyűtt szuperpelliceuma van. Réz kelyhe van, mely ezüst övvel van körülvéve és aranyozva. A plébánia épülete felújításra szorul".
Althann M. Károly püspök, a plébános és a hívek hozzájárulásával 1737-ben templomot építtet Szent Imre tiszteletére, azonban ez az idő múlásával roskatag, és a szaporodó hívek számához képest hamarosan kicsi is lett, s ezért a kegyuraság 1908-ban, közel 100 ezer korona költséggel megépíttette a jelenlegi templomot, melyet a plébános és a hívek adományából rendeztek be.
Chobot - Desericius alapján - 1565-ben Nagyvárad vidékéről menekülő katolikus letelepedőkről beszél, akik Rékason plébániát alapítottak. (Ezt alátámasztani látszik az a tény, hogy 1561-ben és 1568-ban, mint praediumot írták össze, míg 1578-ban már possessio.) Ezeknek még 1675-ben is szolgált Ujfalussy János licenciátus, aki nem jelenhetett meg a garamszentbenedeki gyűlésen. A XVIII. század elején ismét újonnan benépesült a település. 1715-ben Goitza Imre nevű licenciátus működött Rékason, amely egyébként Szolnokhoz volt affiliálva. Plébániáját Althann M. Frigyes püspök alapította újra 1724-ben. (Az 1720. évi összeírás alkalmával 18 magyar háztartást találtak a néhány év előtt - valószínűleg a Zagyva áradása miatt - ismét kipusztult községben.) A plébánia épülete a XVIII. században épült. Canonica Visitatioja az 1777. és 1781. évből való. Jelenleg ellátja az újszászi plébános. Az egyházközség elemi iskolát is fenntartott 14 tanítóval.