Szent István Strandfürdő
Több mint egy százéves fürdő! 1912-től az úszni vágyókért!
Esztergom fürdőkultúrája és a százéves Szent István Strandfürdő
Esztergom területén, a feltárt régészeti leletek tanúsága szerint, kelták és rómaiak is laktak. Ismerve a római kor magas színvonalú fürdőkultúráját, bizonyos, hogy a Szent Tamás hegy lábánál fakadó melegvizű forrásokat már ők is használták fürdőzésre. Az e forrásokból táplálkozó Hévíz tó már a középkorban létezett, a körülötte kialakult település az úgynevezett Hévíz (latinul: Aque Calidal) vagy szláv nyelven Toplicsa, Tapolca 1201-ig királyi birtok volt. Az 1100-as évek végén, III. Béla felesége, Antiociai Chatillon Anna épített itt fürdőt /balnea communia/. 1238-as feljegyzések pedig már mint magyarországi közfürdőként emlegetik az esztergomit. A középkorban folyamatosan működött Esztergomban melegvizes fürdő, mely túlélte a tatárdúlást, a törökök hódoltsága alatt pedig továbbfejlődött kultúrája.
1201-ben Imre király az esztergomi káptalannak adományozta a tavat és a környező települést. Az első esztergomi, és feltehetőleg magyarországi közfürdőt IV. Béla király a Keresztes lovagok esztergomi házának adományozta 1238-ban, akik Szent Erzsébetről elnevezett kórházat (ispotályt) építettek, s a fürdő vizét gyógyításra is használták. A XIII. szzázad végén az esztergomi káptalan malmokat működtetett, s fürdőiről is említés történik.
1543-ban a törökök elfoglalták Esztergomot, az érsekség és a káptalan elhagyta a várost. A Hévíz-tó és a környéke is a törökök fennhatósága alá került. A tó dél-keleti malmát lőpormalommá alakították át, s erőddel védték, Sibmacher 1595-ös Esztergom-metszetéről ismerjük a malom első ábrázolását. A törökök a tó észak-nyugati végénél álló nyolcszögletű kőből épített fürdőmedencét is használták, valamint díszes magánfürdőket is építettek. A Vízivárosban a városfalon belül Szép (Güzeldzse) Rusztem budai pasa fürdőt építtetett az 1559-1563-as évek között. A fürdő kétkupolás díszes épület volt, fürdőmedencéje kőlapborítású, az udvarát vörös márványlapokkal díszítették, s egy kőből faragott szökőkút is állt ott. Az 1594-95-ös várvisszavételi ostromban megsérült a fürdő, és nem épült újra, helyén lakóházat építettek Az úgynevezett Kis fürdő túlélte a török uralmat. Erről Evlia Cselebi török utazó 1663-ban a következőket írta:
„… a Budai kapu előtt egy kis erőd van, mely, miként Kanizsa vár tömésfala, tizenöt lépés vastag tömésfából áll. Ezen a falon belül az ároknál egy kis kupolás meleg fürdő van. Az idegenek és a szolgaféle népek ebbe a meleg fürdőbe járnak…”
1683-tól a terület ismét a káptalané lett. Gróf Sándor Antal királyi kamarás 1792-ben megvette a területet, a tó nyugati részét feltöltette, és a források vizét medencébe vezette, amely fölé fürdő-házat építtetett, a földszinten malmot üzemeltetett.
Újabb nagy fejlődési lendületet aztán az 1800-as években vett a fürdő és fürdőkultúra a városban. Horváth István, a Balassa Múzeum igazgatója kutatásában említi, hogy az 1840-es években nagyszabású építkezésbe kezdett itt az esztergomi főkáptalan, a mocsaras, nádas, hínáros Hévíz-tó medrét ugyanis feltöltette, egy 473 méter hosszúságú föld alatti alagútrendszeren elvezette a régi tómeder forrásainak összegyűjtött vizét, amit a kialakított strandmedencébe eresztettek. Az egykori mederben, 1600 vörösfenyő cölöpre Gramling Ignác és Zofahl Lőrinc tervei alapján megépült a klasszicista stílusú Fürdő Szálloda, melynek vendégeit éppúgy várta az új fürdő, mint a helyieket. A Fürdő Szálló az esztergomi társas élet központja is lett. Itt rendezték a nagyobb vármegyei és farsangi bálokat, s mindjárt az első években országos nagyságok is megfordultak falai között. 1848. szeptember 5-én Döblingbe menet itt szállt meg egy estére Széchenyi István, október 18-án Kossuth Lajos töltötte itt az éjszakát, mielőtt hajóval toborzó körrútjára indult. 1856. augusztus 31-én Liszt Ferenc volt a szálló vendége a bazilika felszentelésének napján, az Esztergomi mise bemutatása után.
1885-ben egy újabb fürdőt nyitott meg Eckstein Mór vállalkozó a káptalani malom mellett, amely egy nagyobb, egy kisebb társas fürdőt és három magánfürdőt foglalt magában. 1894-ben aztán az Esztergomi Takarékpénztár vette meg a fürdőt, és egy korszerűbb uszodát létesítettek, amely 1899-ben nyitott meg. Ezt követően 1907-ben kezdődött a Szent István Kút fúrása, a munkák során Zsigmondi Béla, artézi kútfúró 140 méterig jutott, majd 1909-ben nagyszabású munka keretében, a melegvíz-források feltárásáért mélyítették a fúrásokat. A fúrást a Raky német cég végezte, amely 323,5 méter mélyre mélyítette a kutat. A fúrás 1910. augusztus 4-én fejeződött be, a kútból pedig 29,6 Celsius-fokos vizet nyertek. Erre Váczy-Hübschl Kálmán tervei alapján építették meg a fedett uszodát, amelyet aztán 1912. április 18-án adtak át.
Az I. világháború megakasztotta a fejlődést, amely 1924-től azonban újabb lendületet vett. Akkor ugyanis az Esztergomi Takarékpénztár beruházásában a Fürdő Szálloda és a fürdő is bővült. Ennek köszönhetően 1927-ben megépült a 25 méter széles, 50 méter hosszú nagymedence, amely országos versenyek rendezésére is alkalmas volt, de hamarosan elkészült a kabinsor és egy különálló női fürdőmedence is a fedett uszoda mellett. A fejlesztés Blesz Ferenc kincstári főtanácsos és Rudolf István takarékpénztári vezérigazgató nevéhez fűződik. A fürdőben 1928. július 8-án már le is zajlott az első esztergomi Országos Úszóverseny Bárány István olimpikon részvételével.
Az 1944-ig, a fűthető férfiuszoda átadásáig tartó, újabb fejlődést a II. világháború ismét megakasztotta, a nagy tervek ráadásul a háború után már nem valósultak meg. Az államosítást követően 1954-től az esztergomi Városi Víz- és Csatornamű feladata volt a fürdő gondozása, a vállalat pedig csupán kisebb javításokat végzett egészen a 80-as évekig. Az 1980-as évek közepén aztán ismét felvetődött egy új, modern fedett uszoda építése, ez azonban végül csak terv maradt. Be kellett érnie a városnak azzal, hogy a strand medencéjét felújították, ami ennek köszönhetően 1989 júliusára feszített víztükrű lett.
Azóta a fürdő a 20. század elején szecessziós stílusban megálmodott fedett medencéjével együtt 2006-ban műemlékké vált Szent István Ártézi Fürdőegyüttes néven.
Esztergom vízbázisa
Esztergom melegforrásai, keletkezésük révén szorosan összefüggnek a táj geológiai felépítésével. A Szent Tamás – hegy és a Várhegy lábainál, két kőzet törésvonalán, ősidők óta természetes meleg források törtek fel. A Várhegy a Dunántúli Középhegység tagja, magja a felső triászi tengerből lerakódott dolomit. A Vaskapu – hegy középső miocénkori vulkáni hegysor nyugati határtagja, kőzete andezitbreccsa; ezeket közelíti meg a Kisalföld keletre nyúlt pleisztocén laza üledékekből felépült síksága. A Várhegy meredek oldalainak elszigetelt állása a törések következménye.
A város területén 14 meleg, illetve langyos forrás feltörése vehető számba. Ezenkívül mesterséges víz a Szent István artézi kút. A források három fő helyen csoportosultak: 1. A Szent Tamás – hegy DNy-i lábánál, 2. A Várhegy D-i, és 3. A Várhegy É-i lábánál. A legbővebb vizű források a Szent Tamás – hegy alatt, a mai Fürdőszálló és strandfürdő helyén, egykor meleg vizű tóvá szélesültek. (1. melléklet) Ez a soha be nem fagyó vízterület a „Hévíz-mocsár”, melyet ló úsztatásra használtak. A források a következők: Mala-forrás, Mosó-forrás, a kőfürdő forrásai és a szökevényforrások. Az említett Szent István-kút a fürdő területén van, s vize ott is kerül felhasználásra. A Mala-forráscsoport a térszín alatt átlag 3 – 4 m mélyen fakad, egy téglával kifalazott folyosórendszer fenekén. Ez a rendszer, több ágra oszolva, 473 m hosszban halad és benyúlik a Szent Tamás-hegy alá. A folyosórendszerben összegyűlő víz két irányban ereszthető le: egyfelől a Strandfürdő medencéjébe, másfelől egy zsilipen keresztül a Dunába. A Mosó-forrás a fürdő területén kívül fekszik, s nem használják, a szökevényforrások pedig – több forrás pontosan meg nem határozott helyen – a Kis Duna jobb partján szivárognak elő.
Az esztergomi melegforrások hőfoka, vízhozama állandónak mondható. A víz 29 C° hőfoka télen illetve magas vízálláskor sem ingadozik bizonyítva azt, hogy a nagy mélységből ered, s hogy a Duna vizével illetve talajvízzel nem keveredik.
Esztergom forrásainak vegyelemzése:
1907-ben Blesz Ferenc takarékpénztári igazgató az esztergomi Takarékpénztár tulajdonát képező fürdő telepet gyógyfürdővé alakítás céljából, Dr. Hankó Vilmos vegyészt kérte fel vegyelemzésére, mely elemzések szerint a Szt. István artézi főforrás vize tiszta hévvizek – akrothermák – közé sorolható.
Forrás: palatinus-to.hu ; (1) Szent István Strandfürdő Unofficial | Facebook
