Szent Márton Püspök templom
A középkori templom helyét egy - az újratelepítés alkalmával íródott úrbéli szerződés mellékletét képező - 1771-es térkép a “Pusztatemplom” névvel jelöli. 1819-ben egy vitéz sodronyinges tetemét tárták fel, a hagyományok szerint ekkor még álltak a régi templom (a jelenlegi templomtól észak-északkeletre volt) romjai. E hellyel szemközt egy magaslaton 1810-ben, az uradalmi magtár építésekor, az alapfalak ásása közben egy gazdag öltözetet és gyémánt gyűrűt viselő egyházi személy temetkezésére találtak. A korai település helyét még a 19. század közepén is a major területének “faluhely” megnevezése őrizte. A cseszneki vár és uradalom a 17. századtól kerül a gróf Eszterházyak cseszneki ágának, majd Galántai ág örököseinek kezébe. Egy sikertelen kísérletet követően a kegyúr Eszterházy Gábor 1772-1773-ban telepíti újra a falut, zömében német lakosokkal, kisebb mértékben magyarokkal.
1777-ben az 1760-ban alapított bakonyszombathelyi plébánia fíliájaként szerepel, annak plébánosa látta el, (korábban az 1729-ben alapított súri plébánia fíliája volt Szápár, Aka, Csatka, Bakonycsernye közösségeivel együtt) ez így van az 1779. évi Canonica Visitatio szerint is. Ekkor van egy oratoriuma, vagyis egy “cubiculum”, amit a hatóság rendeletére imateremként használnak addig, amíg a kegyúr fel tudja építeni a templomot. Ekkor egy oltára és egy 85 libra súlyú harangja van a közösségnek. 1784. február 29-én Bajzáth József veszprémi püspök a Helytartótanács 1783. december 1-jén kelt rendeletére felterjeszti az ácsteszéri templom és plébánia épület tervrajzát.
A plébánia csak 1785-ben önállósult Bakonyszombathelytől. Anyakönyvei is 1785-től kezdve maradtak meg.
A plébánosi feladatokat a veszprémi ferences zárdából érkezett Kovatsits Alfonz atya látta el 1785. április 19. - 1805. július 7. között. A plébános eltartására és elszállásolására - addig, míg a falu kegyura, gróf Galántai Eszterházy Gábor özvegye, született Grassalkovich Klára földet nem adományoz és a paplakot fel nem építteti - a faluközösség kötelezte magát.
A ma is álló templom végül 1792-1794 között épült fel, Kovatsits atya idején, aki az orgonát és a harangot is “szerezte”. Az adományozók közt volt a már említett özvegy grófné, aki 100 000 darab győri téglával járult hozzá az építkezéshez, továbbá egyházi edényeket adományozott, a móri szerzetesek kis orgonát, Hoffer János győri polgár pedig szentségtartót. “ Perl Lipót a helybéli héber vendeglős a szent célra 100 váltó forintokat ajándékozott és megígérte, hogy az építkezéshez hiányzó pénzt kamat nélkül fogja kölcsönözni a közösségnek. A templomot Szent Mártonak szentelték, az avató szertartást Szeitl János gyiróthi plébános és a cseszneki egyházkerület alesperese végezte.
A templom jellege: Négyzetalaprajzú homlokzat előtti torony, melyet ívelt, ún. jezsuita volta kapcsolta a homlokzathoz. A tornyot övpárkányok tagolják három szakaszra, alsó övpárkánya a hajó főpárkányában folytatódik. Alsó szakaszában egyszerű, félkörívű bejárat, fölötte törtvonalú íves ablak, a másodikban ovális ablak, az órapárkkányos felső szakaszban félköríves záródású hosszúkás ablakok.
A gúlasisak négyoldalú. Két-két “törtíves” ablak a hajó oldalhomlokzatain, egy a szentélyen, a másik oldalán a sekrestye, a hajó tömbjéből pedig előregró, ötszögű szentélyapszis található.
A templom belseje: Két pillérrel tartott előcsarnok, szürkére festett deszkamennyezetes hajó, csehsüveges boltozatú, félkörös záródású kisszentély, inkább csak oltárfülke.
forrás: acsteszer.hu
