Az egyre inkább tanító renddé váló magyar bencésség életében Bakonybél jelentősége leginkább a monostorhoz tartozó birtokok javadalmában és a nyugdíjas éveikre ide kerülő idős szerzetesek elhelyezésében ragadható meg a 20. század első felében. A II. világháború pusztítása után a pártállam kiépülésének folyamata a szerzetesrendek feloszlatását hozta magával. 1950-ben a történelemben immár harmadszor kellett a szerzeteseknek elhagyniuk a monostort. Az üresen álló épületbe pár nappal később apácákat internáltak, akik a később szociális otthonnak nevezett intézmény lakóiként éltek enyhülő kontroll alatt az ősi falak között egészen a rendszerváltásig. A visszakapott épületbe 1998-ban térhettek vissza a szerzetesek. Sok küzdelem árán, sok jó szándéknak, egyházi, állami és uniós támogatásnak köszönhetően mára jobbára felújított, megszépült környezetben élhetjük életünket Szent Benedek szellemében, az imádság és munka ősi életformájában.