Római katolikus templom
Tápióbicskén az önálló plébániát a török hódoltság után Althann Mi- hály Frigyes váci püspök szervezte meg 1719-ben. Ekkor a falu ideiglenes templomot emelt, valószínű a régi, romos templomát építette fel.
A mai templomot egyes feltevések szerint 1737-ben – más adatok szerint 1757-ben kezdték építeni. A templom mai végleges formáját 1786-ban nyerte el. Szabadon álló, homlokzati tornyos, egyhajós barokk templom, melynek külső falait jellegzetes falsávok és tükrös kialakítások tagolják. Szentélye egyenes záródású, keskenyebb a három boltozatszakaszra tagozódó és cseh-süveg-boltozású hajónál. A szentély lapos, látszatarchitektúrás kupoláján a XVIII. század második felében készült freskón a Szentháromság látható a hódoló angyalok között.
Az eredeti főoltár is ebből az időből való, melyből a hajó jobboldali középső boltozat szakaszában csak a Szeplőtelen Fogantatás oltárkép (1786) és a baloldali mellékoltáron két barokk angyal a maradt meg. A mai főoltár 1912-ben készült, Bicskey Albina ajándéka. A templom legrégebbi oltára a Szentháromság oltár (1737), melyet az előző templomból hoztak át. A Fájdalmas Szűzanya oltára 1815-ben Bitskei Sebestyén adományából készült. A ma is hiánytalanul meglévő padok, melyeket 1787. augusztus 1-jén állították fel, a Budai Egyetem és Központi Szeminárium kápolnájának padjai voltak. A templomban korabeli copf stílusú keresztelőkút látható, tetején a Krisztus megkeresztelkedését ábrázoló fa szoborcsoporttal. Korabeli még a Lourdes-i oltár gazdagon faragott oltárdísze és gyertyatartói. A templom értékét emelik a lant (hegedű, körte) alakú ablakok.