Szűcs Sándor Emlékház
A porta jelenleg a Petőfi utca 4. szám alatt található. Igen tanulságos a története, hisz változásának periódusai korszakhatárt zárnak és nyitnak, egyúttal Bajom múltjába is sok fényt vetnek. Ennak a "templomnyi időt megélt háznak" - mint ahogy lakója Szűcs Sándor emlegeti szívesen - az alapját 1755-ben rakták le.
A telek területe 1600 négyszögöl, alakja nagyjából L alakú. Lakóházból, kertből és gazdasági udvarból áll. Ez a telek a tősgyökeres bajomi Nemes család tulajdona volt. Bajomban a telkeket háromféle anyag felhasználásával kerítették el: trágyából rakott gerágyával (a 20-as években már csak a szőlőkben maradt fenn), nádkerítéssel, s az 1880-as évekkel kezdődően deszkával. A gerágya kerítés inkább a gazdagabb portákat jellemezte, míg a szegényebbek inkább a nádat használták. A Nemes portának is a régi időben gerágya volt, csak a századforduló előtti évtizedben készítettek deszkakerítést.
A telek életében két periódus különböztethető meg: a régi állapotnak megfelelő, mely a ház építésének idejétől számolható 1895-ig, s az ezután következőt. Ez egyúttal kétféle gazdálkodást is bizonyít. A telekre az utcáról két kapu vezetett be. Az egyik a kert felől nyílt, a másik mai napig is szolgál a gazdasági udvarra, mellette a gyalogos forgalmi kiskapuval. A kertnél lévő kapu ún. leveles kapu volt. Azt a kaput hívták így, mely a kerítéstől nem különbözott: sarok oszlopa egy földbe mélyített tönkön állt, két helyen nyakvasban forgott. Rámájára szegezték a kerítésdeszkákat. Ezért volt, aki rámás kapunak is nevezte. Felemelve nyitották ki, egy kapoccsal akasztották be, ha nem kellett közlekedésre. Olyan széles volt, hogy egy teli szekér is befért rajta.
A lakóház a telek belsejébe épült, háttal az utcának. Eredetileg háromosztatú, szabadkéményes, oszlopos tornácú épület volt. A lakóházzal szemben, a telek hátuljában állt egy kis kétosztatú pitarból és házból álló épület, melynek érdekes családi története van. A kert végében, részben a szomszédba is átnyúlva, volt egy kis kerek alakú kiemelkedő laponyag, melyet Honvéd halomnak neveztek. Ebbe a halomba voltak ásva a búzás vermek is, mivel a környék legmagasabb pontja volt. Az utcai kerítés mellett, a gazdasági udvarban a sarokban. Az utcai kerítés mellett, a gazdasági udvarban, a sarokban volt a nagy juhszin, előtte eszterengával, itt helyezték el a juhnyájat. Erre merőlegesen volt a két istálló: egyik a lóistálló, melyben a bejárattal szemben végig a fal mentén középen volt az arccaljászol. A telek sarkában, az istállókra merőlegesen helyezkedett el a hizlaló és mellette a tyúkól. Az előbbi sorral szemközt állt a több rekeszből készített sertésól, ennek végében, de tőle külön volt a szin, hozzá épített fészerrel melynek nyílása a kapu felé nézett. Az istállókkal szemben volt a téglával kirakott kút. Ez az udvar hossztengelyében volt. Mögötte helyezkedtek el a boglyák, kazlak.
1896-ban vált szükségessé egy nagyobb átalakítás, renoválás, új épületek építése, mivel különösen a gazdasági épületek öregedtek el. A porta most már végképp ketté vált, kerítéssel elválasztották egymástól a kertet és a gazdasági udvart. Lebontották a halom oldalában lévő kis házat, így a kertben csak a lakóház maradt, melyet átalakítottak. A gazdasági udvarban lebontották a két istállót, helyette felépítettek egy kétrészest. A lóistálló került kívülre, egy fal választja el a tehénóltól. Középen, a falra építve van a padlás feljárója, jól kihasználva a rendelkezésre álló teret. A másik melléképületet is újjáépítették, melyben egy magtár és disznlóólak kaptak helyet. Ennek a végében tyúkól található, végül a hízlaló zárja a sort. A kút az eredeti helyén van ma is.
Az 1755-ben épült lakóház három osztatú volt, kisház, pitar és nagyház megosztásban, elől végig darúlábas fa oszlopú tornáccal, melyet ház elejének neveztek. A kisházban a mai napig is megvan a bubos kemence, melynek szája a konyhába nyílik. A konyha szabadkéményes volt, bolthajtás válaszotta el a pitartól. A nagyházat valószínűleg kályhával fűtötték, melynek füstcsöve a szabadkéménybe nyílt. A ház fala nagyméretű vályog, hajzata nád, cserép szegéllyel. A ház hossztengeléyben fut a nagyméretű mestergerenda, mely a falon is fekvő, körbefutó koszorúgerendákat tartja. Ezt még a keresztbe futó folyógerendák is erősítik, illetve a mennyezetet fogják. A nád hajzatot hámozatlan rudak és lécek tartják. A mennyezet 20-30 centimét vastag nád réteg, melyet alulról és felülről betapasztottak, besároztak. A lakóházat a gazdasági épületek megépülése után, sokkal később1906-ban alakították át. A szabadkéményt megszüntették, helyére nagy, széles cilindert csináltattak. A nagyházhoz egy fekvő kéményt csatlakoztattak a padlástérben a füst elvezetésére. Az oszlopos ház elejét végi befalazták, a pitar szélességében a falt kivitték az új síkba, így nagyobbítva meg, és lehetővé téve, hogy a lerekesztett két kamrába innen legyen bejárás. A nagyház felőli végéhez épített még egy szobát, melynek neve végső szoba. A végső szobához is oszlopos tornácot csatlakoztattak, melyet házvíginek neveztek. A pitar elé az átalakításkor négy oszlopon álló kiugrót építettek, melynek cserép a teteje, és deszka könyöklő veszi körbe. Ugyanakkor az ereszt is megtoldották, széles eresz ajját képezve ki. A végső szoba szélességében, a spájz végébe külső bejárattal egy kis kamrát építettek, melyet könyves kamrának használtak. Ennek az ajtaja a régi házról maradt, be lett festve, alatta gazda tulipánvirágos díszítés volt.
Forrás: biharnagybajom.hu
