Tragor Ignác Múzeum Memento Mori Kiállítóhely
A 2016. júniusában felújított állandó kiállítás a főtér egyik lakóházának középkori pincéjében nyert elhelyezést. A meredek lépcsőn a hűvös és mély pincébe leereszkedő látogatót a korabeli kripta képe mellett azon váci polgárok névsora fogadja, akiket koporsófeliratuk alapján sikerült beazonosítani.A lejárattól balra eső kisteremben a koporsókból előkerült szakrális mellékletek (feszületek, rózsafüzérek, kegyérmek) kerültek bemutatásra. A pince impozáns nagytermében festett, színes felnőtt és gyermekkoporsók kerültek elhelyezésre. A koporsókon látható Krisztus-ábrázolások, vallásos és halálszimbólumok a korabeli ember vallási világképére, halálhoz való viszonyára is utalnak. A terem hátsó részében Stefanovics György szabómester, egy név szerint nem ismert középkorú polgárasszony és egy 9 éves kislány, Salamon Magdolna nyugszik, rekonstruált, az eredeti alapján készült viseletben üvegkoporsóba zárva. Ezáltal a látogatók betekintést nyerhetnek a 18. század végi, 19. század eleji temetkezési, ravatalozási szokásokba. A váci domonkos kriptába betemetett váci polgárok mumifikálódott, vagy részben mumifikálódott maradványai a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában kerültek elhelyezésre.
Ars Memorandi - Kapuk a múltraA váci Főtéren lévő Fehérek temploma kriptájából kikerült lelet-együttes az 1990-es évek egyik legnagyobb hazai tudományos szenzációja volt. A leletanyagból rendezett kiállítás nagy látogatottságnak örvend, mind a hazai, mind a külföldi látogatók körében. A kiállítás azonban a gazdag anyagnak csak egy szűk keresztmetszetét mutatja be.
A Memento Mori kiállításhoz kapcsolódó, részben a domonkos kripta anyagára alapozott új állandó kiállításunk döntően a török hódoltságot követően újratelepülő, multikulturális város életét mutatja be. A kriptaleletekből rendezett tárlatot is befogadó 18. századi főtéri polgárházban kialakított térben létrejött egy korszerű várostörténeti bemutató.
A kiállítás a török utáni újratelepítéstől a 18. századi társadalom és intézményrendszer kialakulásáig, a barokk város megépüléséig, felvirágzásáig mutatja be a település történetét - nem elsősorban az eseménytörténetre, hanem a társadalomra, az életmódra koncentráló módon.
A kiállítás számos olyan tárgyat, együttest mutat be, amely még soha nem került a nagyközönség elé. Ilyen például egy több generációs 18. századi váci fazekasműhely hatalmas anyagának forma- és motívumkincse, néhány közelmúltban restaurált történeti műtárgy, és a kriptaleletek közül is bekerül számos még ismeretlen darab. A 18. századi várostörténetet bemutató fejezetet átszövi a domonkosok kriptájába temetett váci polgárok tárgyi- és dokumentum anyaga, életük, tevékenységük felvillantása. A város életét a domonkos kriptába eltemetett polgárai példáján, életutakon, sorsokon átszűrve mutatjuk be.
Kiállításunk kaput nyit Vác múltjának egyik legfontosabb időszakára.
