Várdomb
A várdomb egykori vulkanikus tevékenység eredményeként emelkedik ki a horizontból. A kopasz felszínét még száz éve csak a vulkanikus tufa borította, s ezért is kopaszdomb néven ismerték elődeink. A Gaal Gaston, a település két háború közötti nagyformátumú elöljárója, birtokosa ültette be zömével feketefenyővel. A várdombon -
Balatonboglár legmagasabb, 165 m pontján - az 1960-as évek közepéig faszerkezetű kilátó állt. Nyomai, a négy betontuskó most is föllelhető.
A város jelképévé vált gömbkilátó az egykori BNV ideiglenes látványossága volt, mely az 1958. évi brüsszeli világkiállítást is megjárta "magyar atomium"-ként. A 15 m átmérőjű építményt Kádár István mérnök álmodta meg, melyet a kiállítás megszűnését követően Szabó Kálmán tanácselnök hozott Boglárra. Eredetileg a belső üvegburkolattal tervezték fölállítani, melybe egy panoráma presszót álmodtak a település lelkes elöljárói. Belátva a természeti erők ellenállását (valamint a mende-monda szerint el is tűntek szállítás közben az üvegtáblák) üveg nélkül épült fel a Gömb, s gyors népszerűségét azóta is töretlenül őrzi. Zics László helyi építész ötlete nyomán a város díszkivilágítással látta el a gömbkilátót, ami még a túlsó partról is látható tájékozódási pont. Egy alkalommal egy közepes felújításon már átesett a nyolcvanas években, ami akkor is mint most is hosszú időre zárta el kirándulók csalódott ezrei elől e kedvelt kirándulási célpontot. Többszöri időpontváltozás után 2012 nyarára ismét látogathatóvá ígérte a nagy felújítást végző vállalkozás, melyet be is tartott, a gömb megnyílt a látogatók előtt.
A 165 méterrel a tengerszint felett magasodik a boglári várhegy a Balaton déli peremén öblöktől csipkézve. Az 1900-as évek elején még teljesen kopasz felszínű domb volt, geológiai felépítését már korábbi írásomban leírtam. 1903-ban Kuzsinszky Bálint neves régész, kutatta a várhegyen található ókori sánc maradványokat. Megállapította, hogy a korai vaskor idején épülhetett a domb alap idomának kihasználásával. A déli oldalon kiásott félkörívű sáncrendszer védte, a kelti oldalt teljes hosszában lefaragva meredek védfallá téve azt.
Az északi és nyugati oldalak védelmét a természetes meredek szakadékos lejtők adták. A domb dél-nyugat oldalán ez időkben már igen kiterjedt őslakossági telepek húzódnak több korszakon át fejlett mezőgazdasággal. Ennek okán már Kuzsinszky professzor is rámutatott, hogy a dombon lévő erőd nagyságánál fogva csak külső támadás esetén szolgált védelmet a kis létszámú vezető rétegnek és a környéken élő embereknek. A régészeti megfigyelésekhez hozzátartozik a XX. századi régészeti kutatások során előkerülő a mai kilátó utca alatt és a nyugati oldalon húzódó, több történelmi korszakban használt nagy létszámú temető. A domb növényzettel való betelepítése Gaal Gaston földesúr nevéhez fűződik. A kegyúr jóvoltából 1909-ben, hosszas kísérleteket követően után fekete fenyővel került betelepítésre, mely sikerrel járt. Az ősi vár sáncai a mai napig láthatóak, sajnos a 1970-években a falu tanácsa, a könnyebb feljutás érdekében 150 méter hosszan betöltötte a sánc elejét a déli oldalról, majd a vízmű idetelepítése során is csorbult a látvány. A kilátó utca délre lenyúló lösz hátán 1910-es években szőlő és gyümölcsös kert alatt nyugodtak az ősök évezredes sírjaikban. Az 1950-es években, amikor a tsz silógödröket ásott, az akkori emberek arról meséltek, hogy kocsiderékszám hordták el a csontvázakat a berekbe töltésnek. Később lakóházak alapjainak ásásakor vesztek el az ősi sírok, a múltunk ékes bizonyítékai. Fájó szível a kutató a régész tudomásul kell, hogy vegye e szomorú tényeket, de legalább írásaiban maradjon fenn az eljövendő nemzedék számára.
forrás: 8630.hu/index.php/boglarmaszka/32-vardomb-es-a-xantus-janos-gombkilato ; facebook
