A váci Nagyboldogasszony-székesegyház (gyakran váci dóm) a Váci egyházmegye széktemploma, a Vác-Alsóvárosi egyházközség plébániatemploma, Magyarország egyik legnagyobb katedrálisa Vác város főterén. 1761 és 1777 között épült klasszicista és késő barokk stílusban. Tervezője az osztrák Isidore Canevale. A székesegyház tervezéséről Eszterházy Károly püspök döntött. Vác ekkor kétpólusú város volt, egymástól palánkkal elválasztott területen magyarok és németek laktak. Eszterházy a két városrész határán álló palánkot elbontatta, és itt alakította ki a Konstantin teret, a dóm későbbi helyét, mely ez időben jóval beépítetlenebb volt, mint manapság.
Az osztrák Franz Anton Pilgramnak adott megbízást a tervezésre, mely tervben díszes, késő barokk, kéttornyú templom állt, ami a római Szent Péter-bazilikához hasonlóan oszlopos kőkolonnáddal csatlakozott volna a téren álló egyházi intézményekhez, a papneveldéhez és a püspöki palotához, amelyek szintén ebben az időben épültek. Később Eszterházyt Egerbe hívták püspöknek, az új váci püspök pedig Migazzi Kristóf lett, akinek kevésbé tetszettek Pilgram tervei. Az építkezés azonban már megkezdődött az alapok lerakásával, ezért a püspök az olasz–francia–osztrák építészt, Isidore Canevalét kérte fel, hogy az 1761-ben lerakott alapokra tervezzen egy, az eredetinél jóval kevesebb költséget kívánó székesegyházat. Canevale a korabeli francia „forradalmi építészetnek” megfelelően képzelte el az épületet. A művezető Oswald Gáspár piarista szerzetes volt, aki egyébként a kecskeméti nagytemplom tervezője is egyben. Az építkezés a jó anyagi háttér miatt gond nélkül és gyorsan folyt, így 1772-ben sor kerülhetett a felszentelésre. A belső berendezések 1777-ben készültek el. 1772-ben Migazzi Kristóf bíboros az elkészült Székesegyházba helyezte át a plébániai funkciókat. Ettől kezdve a Székesegyház az Alsóváros Plébániatemplomaként is szolgál. A Székesegyház attikáján a következő latin nyelvű felirat olvasható: „D. O. M. IN HONOREM BMV IN COELUM ASSUMTAE ET SACTI MICHAELI ARCHANGELI”. Magyarul ez a következőt jelenti: A Leghatalmasabb Istennek, a Mennybe fölvett Boldogságos Szűz Mária és Szent Mihály főangyal tiszteletére.