„Mindig, mindenben Önökre gondolunk! Nevetést akarunk csalni az arcukra, könnyeket a szemükbe, igazul, tisztán, művészien. A szívüket célozzuk, a lelküket ápoljuk, a szellemet keressük. Borzongatni szeretnénk, kellemes bizsergést, elmélyedést és felhőtlen kacagást, a fülek kényeztetését, a szemek gyönyörködtetését, az idegek lazulását, a szívek dobogtatását, ölelést, kézfogást, csókokat, igazi párbeszédet. „…Közösségben a közönséggel…” - nem akarok újat…jobbat…kifejezőbbet keresni…" - Oberfrank Pál, igazgató A Veszprémben kialakult élénk színházi kultúra mind türelmetlenebbül kívánt saját színházépületet, melynek felépítését növekvő társadalmi mozgalom segítette elő. 1908. szeptember 17-én megnyílt a Petőfi Színház, mely Medgyaszay István tervei alapján épült. Bár a város kiharcolta saját kőszínházát, önálló társulat működésére egészen 1961-ig kellett várni. Az alapító okirat máig érvényes missziót fogalmazott meg: „..alakuljon egytagozatú prózai színház a mai életet, a mi korunkat kifejező műsorpolitikával, középpontban magyar művekkel, új magyar drámákkal, teremtsen városi jellegű színházkultúrát egyenletes színvonalú előadásokkal.." A Színház élete e küldetés jegyében indult, sorsa sokáig összeforrt a magyar dráma sorsával. A Veszprém megyei közönség hatalmas lelkesedéssel látogatta saját színházát, az előadások, a színművészek állandó témát szolgáltattak a város polgárainak. A Színház mindenkori vezetői próbáltak megfelelni a velük szemben támasztott igényeknek: izgalmas, kortárs magyar és külföldi darabok, illetve halhatatlan klasszikusok kerültek műsorra, remek művészek előadásában. A színház épületét 1988-ban felújították és kibővítették, hogy minél alkalmasabb legyen az állandó művészi munkára. Veszprémben évtizedeken keresztül magas színvonalon pezsgett a színház élete, mely az utódok számára is követendő utat mutat.