Az alapító
A mohácsi születésű, de magát mindig Nagynyárádinak valló mester Bólyon tanulta a kékfestő szakmát, majd Újpesten képezte tovább magát. A saját műhelyét 1948-ban alapította és fejlesztette folyamatosan. Műhelyében a kékfestés minden művelete elvégezhető a hagyományos indigós festés, és a ma ismertebb indantrén festés is. A kékfestéshez elengedhetetlen mintadúc állományát is éveken keresztül gyarapította, részben vásárlással, részben saját maga által készített darabokkal. A műhelyben feleségével együtt dolgoztak, de gyakran segítettek gyermekei, unokái is. A hosszú ideig hátrányt jelentő önálló kisiparosként is megmaradt az iparos szakma elkötelezettjének, amit később sok formában elismertek. Munkájával a falunak is hírnevet szerzett, sok magyar és külföldi turista látogatta műhelyét és az évenként megrendezendő Kékfestő fesztivál is hozzá kötődik. Számos kitüntetést kapott, a Nagynyárád Díszpolgára címre nagyon büszke volt, de sok egyéb elismerésben is része volt Nívódíj, Művészeti díj, Népi iparművész, a Népművészet mestere, Az év kézművese, Aranytű és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje. Emlegette, hogy még egy kitüntetést fog kapni, azt „fentről” és fából lesz. Sajnos ez is bekövetkezett, 2017. május elején 97 évesen elhunyt.
„Kékfestőnek lenni Isten áldása” mondás származik tőle, amit teljes szívvel úgy is gondolt, munkáiban az igényesség, a szakmaszeretet, a páratlan tudás és a szakmai elhivatottság tükröződik. Emberszeretetével, nyíltságával és humorával mindenkit megnyert. Szívesen mesélt a vendégeinek a szakmáról, magáról, a családjáról és mindenkit meg is tudott nevettetni a látogatása közben. Háza, műhelye ma is megtekinthető, a szakma művelése a családban folytatódik.
A kékfestő műhely
A Sárdi János által alapított műhely 1948 óta működik a községben. A kékfestés hagyományos módon indigóval, és a ma jobban elterjedt indantrén kékfestéssel is végezhető. Közel 500 db. nyomódúc fele kézi mintázásra, fele gépi mintázásra használható. A mintákkal felviszünk a vászonra különböző formákat, ami a festés közben megvédi a festéktől. A festés után a mintaként felvitt réteget lemossuk és visszanyerjük a vászon eredeti színét. Magyarországon elsősorban pamut vásznat festenek, de lehet lenvásznat, selymet, de csak természetes anyagokat tudunk ezzel a technológiával festeni.
A műhely eszközeinek a zöme , mint a nyomódúcok, a mintázó gép (perrotin), keményítő gép és a kalander több, mint 100 évesek, ma is az eredeti állapotukban állnak a műhelyekben. A kékfestés a kihaló szakmák sorába került, de néhány műhely az országban még folytatja a mesterséget. 2015-ben felkerült a Szellemi Kulturális Örökségek Magyarországi Listájára. A kékfestő anyagokból ruhákat, lakástextileket és ajándéktárgyakat lehet készíteni. A foltvarrók, a viseletkészítők és a divattervezők is előszeretettel alkalmazzák a kollekcióikhoz a kékfestő vásznakat. A közeli borvidékek pincéihez, borászathoz, vendéglátáshoz szükséges textíliák készülnek. A műhely ismét élő, a család műveli tovább, fenntartva a kékfestés hagyományos eljárásait, kiszolgálva ezzel a helyi igényeket, turisztikai látványosságként is működik, fogad csoportokat és egyéni látogatókat is.
forrás: nagynyaradikekfesto.hu