Ráckevei Hajómalom
A hajómalom az energia átvétele szempontjából a vízimalom, pontosabban az ún. alulcsapós vízimalom sajátos típusa. Lényegében abban különbözik más vízimalomtól, hogy nem helyhezkötött, a folyóvízen úszó hajóként kezelték, kikötötték, lehorgonyozták. Nem építették partra, tehát nem volt végleges és szilárd összeköttetése a szárazfölddel. A hajómalom helyét változtatni lehet, hogy előnyös vízjáráshoz, megfelelő hajtóerőhöz jusson. Télen pedig éppen ezeket a nagysodrú helyeket kell elhagynia, csendesebb, védett telelő-be vonulni, vagy partra vontatni, leszerelve a vízikerekeket, a vízjárót és a megtámasztásukra szolgáló völgyhajót. Az ősiségét az mutatja, hogy a természeti erőt: a mozgó víz erejét használta fel munkagépek hajtására, mai ember számára primitívnek tűnő körülmények között, romlékony faépületben, patriarchális technológiával. Első adatunk erről a malomtípusról i.u. a VI. sz.-ból ismeretes, Róma ostromával kapcsolatosan.
A hajómalmokat általában a szélesebb, bővizű folyókon építették, nálunk elsősorban a Dunán, a Dráván, a Maroson, a Vágon és a Tiszán. A századfordulón, pl. még minden nagyobb dunamenti településnél megtaláljuk a hajómalmokat. A jövedelmezőbb és főleg nagyobb energiával működő gőz, majd villanymeghajtású malmok és az új gépek azonban tönkreteszik a tombácos malmokat. A versenyt új örlőszerkezetek, szitarendszerek beállításával sem tudják felvenni az ún. műmalmokkal. Hazánkban a Dunán még 1955-ben Úszód alatt működött egy hajómalom, de ezt a XIX. sz.-i hajómalmot az 1956-os tavaszi jégzajlás összezúzta. A másik, viszonylag épen megmaradt hajómalom (Pakson) 1959-60 telén dőlt össze. Jelenleg már csak négy hajómalom műemléki védelmét tudjuk biztosítani, ezek közül háromnak a házhajója is csak részben van meg. Viszonylag legépebben a ráckevei Gyurcsik-féle (12. sz.) hajómalom maradt meg a soroksári Duna-ágban. Az őrlőszerkezetet is magában foglaló házhajóból, egy kisebb, fedetlen hajótestből, az ún. völgyhajóból és a két hajóra támaszkodó lapátos vízikerékből, az ún. késségből áll. A malomhoz tartozik még egy molnárdereglye és egy malomladik is. A házhajó ( malomhajó, főhajó, malomház) alsó része egy tulajdonképpeni hajótest. A hajó vízfolyással szemközti része ék alakú, hullámtörő kialakítású, melynek felső vége díszítményes, csigafaragású, ún. orrtőkében végződik. A hajótest ellenkező, hátsó vége, a tükör, a hossztengelyre merőleges felületű.
