Vilma-ház
A somogyszobi Luther u. 24 szám alatti épületet 1839-ben építette a református, jómódú Puskás család. A háromosztatú, füstöskonyhás lakóház volt Somogyszob első tégla parasztháza. Az eredetileg zsuppos háznak földes padozatú, két 6×6-os szobája volt. Nagy szobája, nagy mestergerendája is mutatja a család módosságát. A tisztaszobának az utcára két ablaka néz, az udvarra a harmadik. A lakószobának is az udvarra egy, a hátsó udvarra két ablaka néz. Az ablakokon bújtatott vasrács volt, melyet helyi mester készített.
A füstöskonyha, mely a Ház éke, 4x4m-es , egy 6 kenyeres és egy kacsasütő kemence van benne padkával. A konyhából lehet fűteni a két szobát is, melyekben cserépkályhák voltak. A konyha füstvetője 42 cm széles , egy fából bárdolt gerenda, mellyel párhuzamosan egy hatalmas boltív vezeti el a sok füstöt a széles kürtőhöz, ami a jurták világát őrzi. Az előtte levő pitarból , kívülről nyílik mind a három helyiség. Levédéséig a Puskások tulajdonában volt az ingatlan. Semmit nem változtattak rajta, csak a 60-as években a zsuppot cserélték le cserépre és a villanyt vezetették be.
Az 1960-as években kiemelten foglalkoztak a kutatók a Luther utca 24.alatti portával, ekkor elkészítették az akkor még teljes porta felmérését „ Dr Kerecsényi Edit dolgozatában már 1967-ben megfogalmazódott a Vilma- ház, a gazdasági épületek, a méhes, a pince, a kútház védelmének, megmentésének igénye is.” ( Dobosyné Antal Anna 2oo4, február, Örökségvédelem: Tájháznyitás Somogyszobon ) A méhest Szennára vitték a somogyszobi portára, a többi elpusztult. Puskás Vilma halála után 1982-ben országos műemléki rangot kapott a megmaradt lakóház, s kormányzati segítséggel községi tulajdonba került. A helyreállítási munkák pénz hiánya miatt elakadtak, és 20 évig nem történt semmi. 2001-ben a KÖH műemlék- helyreállítási programja keretében jelentős anyagi támogatással és Dobosyné Dr Antal Anna kitartásával sikerült a házat Bagó László kivitelezésében a Ház védelmére és működtetésére létrehozott Vilma Háza Alapítvány közreműködésével és az Önkormányzat segítségével az épületet fölújítani, fölavatni és átadni a köz javára 2003. szeptember 6-án. A Ház berendezését a falu polgárai adták össze. A régi szellemi, tárgyi emlékek gyűjtése még ma is tart. Az ingatlan, a rajta levő épületekkel az önkormányzat tulajdona, a gyűjtemény, berendezés és egyéb ingóságok a Vilma Háza Alapítványé.
A portára a Hosszú portáról a kinti kemence, a parókiáról a zsaluszerkezetes melléképület, Háromfáról egy fonott góré, a szobi postától a kút és a Szalaiék portájáról a méhes került áttelepítésre az idők folyamán. Minden telepítés a műemlékvédelem engedélye alapján történt. 2009-ben megtörtént a leltározás Vidák Tünde néprajzos vezetésével, közel 1000 db-t vettettünk leltárba, ebből 290 kovácsszerszámot. Azóta hivatalosan is muzeális kiállítóhely a Ház, gyűjteménye: közgyűjtemény. A műemlék és portája egy tájház-lánc tagjaként rajta van a világörökség várólistáján.
2014-ben pályázati úton a hátsó udvarra egy új, nagy melléképületet építtettünk Szakonyi László építész tervei alapján, Spanics Ágnes elnökünk szervezésében, melyben nagy konyha kemencével és nagy foglalkoztató van. Itt kapott helyet a kovácsműhely is. 2017-18-ban a foglalkoztató tetőtere került beépítésre. 2018-ban elkészült a fészer, itt a mezőgazdasági eszközök kaptak helyet. Fél év múlva egy kisebb fedeles is felépült, a zárt részben lett kiállítva az asztalos-kádár műhely, míg mellette a szőlészeti gyűjteményünk kapott helyet. 2020-ban a tetőtéri kiállítást is berendeztük, ebben az évben a kamrát is kialakítottuk a fekete-házban, és megnyílt a két m2 en a Budi- múzeumunk is.
