Zamárdi Tájház
1960-as évek elején vetődött fel először annak a gondolata, hogy a Fő utca 83. számú házat a községi tanács megveszi, tájház formájában megőrzi, és berendezi a régmúlt tárgyi emlékeivel. A berendezéshez szükséges helytörténeti anyagot Piller Dezső tanár úr és tanítványai 1949-től folyamatosan gyűjtötték össze. Tájházunk 1847-ben épült, az építés idejét az első szobában lévő mestergerendába vésték be. A ház a Friesz család tulajdona volt, mely egyike a Lécs Ágoston tihanyi apát által betelepített jobbágycsaládoknak. A tájház építője Friesz Benedek, aki 1819-ben született Zamárdiban. A házhoz közvetlen 2 holdnyi terület tartozott. A telken volt még egy 25 méter mély kút, baromfi- és disznóólak, valamint egy pince.
A főépület 6 helyiségből állt; 2 szoba, konyha, kamra, istálló és pajta tartozott egybe. Az udvar mögött volt a szérűskert, a gyümölcsös és a házikert.Zamárdi község 1847-ben készített földkönyve tartalmazza a jobbágytelkek nagyságát. A ház és a rét hat és fél holdat tett ki, a szántóterület 11 holdat. A lakosság fő foglalkozása ekkor a gabonatermelés, az állattenyésztés volt. A Kőhegy két oldalát szőlővel telepítették be. Télen az erdőre jártak fát vágni, a Balaton mellé nádat aratni. Ez utóbbit használták fel házaik, melléképületeik befedésére. A falu bencés papjai, kántortanítói javadalmi birtokaikon a korszerű gazdálkodásra ösztönözték a lakosságot. Napi tevékenységüket a munka jellegéhez, az évszakok váltakozásához és az időjáráshoz igazították. Jó időben a munka napkeltétől napnyugtáig tartott. Csak a vasár- és ünnepnapokat töltötték pihenéssel. Az egyéni gazdálkodás 1959-ben a termelő szövetkezet megalakulásával megszűnt.
Néhány év elteltével a tehén- és lófogatokat felváltották a traktorok. A község arculata is megváltozott, eltűntek a tömésből és vályogból készült nádtetős házak. Az épületet a Zamárdi Községi Tanács 1974-ben megvásárolta, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség pedig 1975 nyarán eredeti formájában helyreállította. A tájház elkészült, berendezése azonban nem volt. Hiányoztak azok a régészeti és népművészeti tárgyak, amelyeket a Somogy Megyei Múzeum “restaurálás” céljából az 1970-es évek elején elszállított. 1976 őszén a Somogy Megyei Múzeum így nem helyi gyűjteményből, hanem saját, korhű anyagából rendezte be a tájházat.
A berendezés szakszerű kialakítását dr. Boross Marietta végezte, melyhez sok segítséget adtak a megyei Rippl-Rónai Múzeum munkatársai is. Az elkészült házat dr. Boross Marietta így mutatta be: “Az épület a múlt század első felében kialakult stílus jegyeit viseli, jellegzetes balatoni oszloptornácos ház. A telekre hosszában épült, falai 80-100 centiméteresek, és úgynevezett fecskerakással készültek. Kötőanyaga: föld. Archaikus vonása, hogy minden helyiség az oszlopos tornácról nyílik. Berendezése élethű és hiteles. Azt érezheti a látogató, hogy ” in situ ” talált itt mindent. “ 1977. október 2-án – a múzeumi és műemléki hónap keretében – került sor a tájház ünnepélyes átadására. Reméljük, hogy a közeljövőben az elvitt tárgyak visszakerülnek eredeti és méltó helyükre, s így minél többen ismerkedhetnek meg népi kultúránk tárgyi emlékeivel. “A lakótelkek leggyakrabban soros beépítésűek voltak. A telek hosszában épültek, rövid főhomlokzatukkal az utca felé.
A „tömés” (vert) falak elterjedésekor gyakoribbá vált, hogy egyvégtében egy fedél alá kerültek a lakóház, istálló és pajta. Az 1846-os falurendezés után megkezdődött a kiosztott, kimért telkek bekerítése. Az első időszakban a kerítés anyaga a hajlítható sövényfa. A telekre a kerítésen át a kapun keresztül jutnak. A széles kapun a szekerek, kocsik és állatok jártak be. A kiskapu a gyalogos emberek számára készült. A régi házaknak akárhány helyisége van, mindegyiknek külön ajtaja nyílik a tornácra, vagy az udvarra. Ablakok: a régi házakon kicsi ablakok láthatók. Ajtók: egész nap nyitva van, hogy a szoba sok levegőt kapjon. Az ajtóra a legyek ellen függönyt akasztanak. A külső ajtó két részből áll (alsó és felső cserény) rész. Az alsó megvédi a konyhát a kutyától és egyéb állatoktól. A felső cserényajtót a gazdasszony akkor csukja be, ha kimegy a konyhából, hogy a baromfi ne repüljön be. A ház földjét a tisztaszoba kivételével nem padlóztatják. A szoba és a konyha talaját: polyva és agyag keverékével megsározzák.
Forrás: zamardi.hu/tajhaz/
