Szala-völgye
Az Őrségben „Szala”-ként emlegetett, még patakként csordogáló Zala folyó az itt letelepedő népesség számára sokáig létfontosságú eleme volt a tájnak. Vízénél állatokat itattak, halakat fogtak benne, tavaszi áradása pedig tápanyagban gazdagította a partján húzódó kaszálóréteket. A Szalafőtől Pankaszig szabályozatlan mederben kanyargó vízfolyás Őriszentpéter központját is átszeli, medrét zöld szalagként ma is a domboldalakra itt-ott még felkúszó, kisebb-nagyobb erdőfoltokkal tarkított kaszálók szegélyezik. A völgy helyi jelentőségét ma elsősorban tájképi értéke adja. Az erdőkkel körülölelt rétek és a szereknek nevezett házcsoportok egysége országos viszonylatban is egyedülálló látképet kölcsönöz a településnek. A patakvölgy ugyanakkor táji szépsége mellett kiemelkedő természeti értéket is képvisel. A medret kísérő égerliget és a völgyalji, domboldali kaszálórétek európai közösségi jelentőségű élőhelyek. A tartósan vízállásos területeken az ország más területein ritkának számító, védett bánsági sás foltjaival találkozhatunk. A nedves rétek tavaszi dísze a kígyógyökerű keserűfű, melynek a református temetővel szemben húzódó kaszálón sok száz virágot számláló állományában gyönyörködhetünk.
Forrás: oriszentpeter.hu/szala-volgye-the-szala-valley/
