A pécsi világörökségi helyszínek: Pécs (Sopianae) ókeresztény temetője
Pécs város római kori elődje, Sopianae késő római ókeresztény temetője 2000-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára. A feltárt leletegyüttes építészetében és falfestészetében rendkívül sokoldalúan és összetetten szemlélteti a Római Birodalom északi és nyugati provinciáinak korakeresztény temetkezési építészetét és művészetét. A magyarországi világörökségi helyszínek közül a pécsi ókeresztény temető kultúrtörténeti kategóriában nyert felvételt az UNESCO világörökségi listájára.
Az 1600 éves festett sírkamrák
A Dóm tér alatt nyugvó késő római kori temetői emlékeket a Cella Septichora Látogatóközpont fogja össze egyetlen komplexumba, ahol hat kétszintes sírkamra (I., II., III., IV., XIX., XX. számú sírkamrák), és két nagyobb egyterű épület (Cella Septichora és az V. számú sírkamra) tekinthető meg. Az Ókeresztény Mauzóleum, valamit az Apáca utcai sírépítmények különálló szigetként helyezkednek el a világörökségi helyszín területén. A világörökségi területen a késő római kori, részben ókeresztény temető komplexitását képező sírok és sírépítmények tekinthetők meg. Legnagyobb értékük a részben festett hypogaeumok nagy számában, illetve ezek történeti, képzőművészeti és vallási sokrétűségében rejlik.
Az északi és nyugati római provinciák késő római temetőiben általában nem volt jelentősebb mennyiségű kőből épített temetkezőhely. A római kori Pécs, egykori nevén Sopianae ókeresztény temetőjének a sajátossága, hogy itt nagyszámú ilyen építmény koncentrálódott. Ezek kisméretű, családi sírkamrák és nagyobb közösségi sírboltok, temetői építmények. Ezeknek egy része festett, belső terük bibliai jelenetekkel és ókeresztény szimbólumokkal díszített, ami tovább növeli az emlék együttes egyediségét, egyetemes kulturális értékét.