A hazánkban másodikként, 1975-ben alapított Kiskunsági Nemzeti Park az ember és a természet sok száz éves együttélésének emlékét őrzi a Duna-Tisza közén. A nemzeti park nem egybefüggő terület, hanem mozaikos felépítésű, kilenc egységből álló hálózat, amely magában hordoz minden jellegzetes kiskunsági értéket. Kiterjedése 50523 hektár.
A különleges, síkvidéki táj sokféle, változatos élőhelyet foglal magába. Egyszerre őrzi a természet állandó változásának nyomait, a víz és a szél felszínformáló erejét, és az évszázadok óta itt élő emberek kézjegyét. A kultúrtájjá formált Kiskunságban ma már üdítő, élményt nyújtó és sok meglepetést tartogató maradványterületek a vadvizes szikesek, a szaggatott felszínű buckavidékek, vagy az a néhány vizes élőhely, mely a vízrendezések előtti táj összetett természetességét villantja elénk.
A természetvédelem oltalma alatt áll még három tájvédelmi körzet, 20 természetvédelmi terület is. Területének kétharmad része bioszféra-rezervátum. A Felső-kiskunsági-tavak, a Felső-kiskunsági-puszta és a Kolon-tó a Ramsari egyezmény alapján nemzetközi jelentőségű vadvizes élőhely. Ezeken túlmenően a Kolon-tavat hazánk egyetlen biogenetikai rezervátumként is számon tartják. A nemzeti parki és más védett területekkel részben azonos, de annál kb. háromszor nagyobb, mintegy 180 ezer hektár kiterjedésű Natura 2000 területek az európai jelentőségű élőhelyek, állat- és növényfajok megőrzését szolgálják.
A Dunamenti-síkság nagy kiterjedésű szikesein az alkáli sókban gazdag, meszes-szódás talajokon főleg sótűrő- és sókedvelő növényfajok élnek. Ilyen például a sóballa, a pozsgás zsázsa, a sziki ballagófű vagy a sziki őszirózsa. Sok helyen, főleg a nyári időszakban, vakítóan fehér vakszik-foltok - az úgynevezett "sóvirágzás" - árulkodnak a talaj magas sótartalmáról, szikes jellegéről. A Felső-Kiskunság pusztáin él Európa legnagyobb testű madara, a túzok egyik legjelentősebb állománya, illetve a rákosi vipera. A felső-kiskunsági szikes tavak madárvilága nemzetközi hírű, tavasszal és ősszel vonuló vízi- és partimadarak tömegeinek nyújt táplálkozó- és pihenőhelyet, de számos madárfaj fészkelő helyéül is választja. Napjainkra a Kárpát-medencében a szikes tavak száma megfogyatkozott, ezért természetvédelmi értékük felbecsülhetetlen. A szél formálta táj jegyeit őrző Homokhátság felszínét homokpusztai gyeptársulások és borókás-nyáras erdők borítják. Színes madárvilágának legpompásabb képviselői a szalakóta, a gyurgyalag és a búbosbanka. A Fülöpházi-buckavidék mozgó homokbuckáival és árvalányhajas pusztáival a Homokhátság hajdani arculatát leginkább őrző terület. A Kiskunsági Nemzeti Park homokterületei közül Bugac a leghíresebb. Természeti értékei, valamint az itt folyó hagyományos külterjes állattartás és az élő pásztorhagyományok ma is sok látogatót vonzanak. A Homokhátság és a Dunamenti-síkság közé ékelődő Turján-vidék lápjai, mocsarai és nedves kaszálói révén a Kárpát-medence növény- és állatfajokban egyik leggazdagabb területe. Tájképi és élőhelyi adottságait tekintve az orchidea- és lepkefajairól híres Peszéradacsi-rétek nevű terület a Turján-vidék legjelentősebb tagja, de itt található a Duna-Tisza köze legnagyobb édesvízi mocsara, az izsáki Kolon-tó is. A tavat láp- és ligeterdők, fajgazdag orchideás láprétek, mocsárrétek, nyugat felől pedig homokbuckás területek övezik. Tavasszal tömegesen virít az agárkosbor, a mocsári kosbor, a hússzínű ujjaskosbor. Értékes állományai találhatók meg itt a magyar tarszának, díszes tarkalepkének és a farkasalmalepkének. A nemzeti park legkisebb területegysége, a Szikra és az Alpári-rét a Tisza-völgyben fekszik Lakitelek és Tiszaalpár között. A holtágak vizében él a fehér tündérrózsa, a sárga virágú vízitök, a békatutaj és a békaliliom. A változatos élőhely sokszínű madárvilágnak kínál táplálkozó- és fészkelőhelyet. A Duna–Tisza közének egyik legszebb pontja a tiszaalpári Templomdomb, ahonnan letekintve megragadó látványt nyújt az Alpári-rét és nyüzsgő madárvilága. Az itt található Árpád-kori falurekonstrukció és a Földvárdomb tanösvény múltunk egy szeletére irányítja a figyelmet.