Nagyboldogasszony-székesegyház
A győri Nagyboldogasszony-székesegyház történelmi és szakrális szempontból is, Magyarország egyik legjelentősebb egyházi épülete. A Püspökvár mellett a város legrégibb és legjelentősebb műemléke.
A székesegyház alapítása Szent István király nevéhez fűződik, aki a győri püspökséget is megalapította. A székesegyház építése Modestus püspök (1009-1037) idejére tehető. A 15. század elején a déli oldali hajóhoz Héderváry János kápolnát építtetett, itt őrzik ma a Szent László hermát. A török időkben az épület leégett, tornyai bedőltek, egy részét istállónak és raktárnak használta a várőrség. Az újjáépítésre a 1639-1645 között került sor, Draskovich György megbízásából Giovanni Battista Rava olasz építész tervei alapján kezdték átépíteni. Az elpusztult nyugati toronypár helyén Széchényi György püspök emeltetett új középtornyot. A bazilika belső tereinek mai érett barokk jellegét a gróf Zichy Ferenc idejében zajlott munkálatok alakították ki. A templombelső végleges kialakítása Hefele Menyhért tervei alapján készültek, a freskókat és oltárképeket Franz Anton Maulbertsch és műhelye festette. A székesegyház mai megjelenését meghatározó restaurálásra 1968-1971 között került sor, amikor a világháborús károkat is elhárították. A 20. században új műalkotással csak a Héderváry-kápolna gazdagodott. Boldog Apor Vilmos püspök Boldogfai Farkas Sándor faragta szarkofágjával, amely mögé Mattioni Eszter hímeskő falburkolata került.
II. János Pál pápa 1996. szeptember 7-én, győri látogatása során emelte bazilika minor ragra. Ekkor találkozott az egyházmegye papjaival és híveivel, s imádkozott a Szűzanya kegyképe előtt valamint Apor Vilmos püspök sírjánál.
