A Múzeum-Egyesület létezésének tizenöt éve alatt lerakta a gyűjtemények alapjait, megfelelő szakembereket nevelt, s tevékenységének betetőzéseként felépítette a múzeumnak helyet adó Közművelődés Házát. A múzeum–könyvtár–műterem–közművelődés négyes funkcióját ellátó intézmény számára készült épületet 1914-ben avatták fel. Ma is ez az épület ad otthont a múzeumnak, amely 1951-ben vette fel Munkácsy Mihály (1844–1900) nevét.
Az 1970-es évektől a magyarországi szlovák és román nemzetiség országos bázismúzeuma lett.
A múzeum gyűjteménye a természettudományi, régészeti, néprajzi, történeti, képzőművészeti, gyűjteményi anyagokból tevődik össze. A természettudományi gyűjtemény madártojás, rovartani, botanikai malakológiai (molluszka) gyűjteményi egységekből és madárpreparátumokból áll. Régészeti, honfoglalás kori, szkíta, kelta, szarmata, avar kori, bronzkori leletek az 1920-as évektől folyamatosan kerültek a múzeumba. A néprajzi anyag (bútorok, textília, kerámia, viselet, gazdasági eszközök, használati tárgyak, keretezett fényképek, hagyományok tárgyi anyaga) meghatározó része a szlovákok hagyományos kultúráját reprezentálja, de a Békés megyében élő magyar, szerb és román közösségek tárgyi kultúrájának emlékei is megtalálhatóak a gyűjteményben. Az 1980-ban létrejött történeti osztály főként Békéscsabáról és környékéről származó egyedi dokumentumokat, térképeket, archív fotókat, történeti és irodalomtörténeti kéziratokat és tárgyi emlékeket őriz. Az intézmény kiemelkedő műtárgy-együttese a festményekből és relikviákból álló Munkácsy-gyűjtemény, melynek alapját a festő özvegyének végrendelete szerint az 1930-as évek elején a gyűjteménybe került műtárgyak képezik.
A Munkácsy Mihály Múzeum jelenlegi arculatát – az európai uniós források felhasználásával végrehajtott teljes rekonstrukciót követően elkészült új állandó kiállításokkal – 2008-ban nyerte el.