Nagybörzsönyi Kisvasút
A kisvasút története
A XX. század elején a Börzsöny hegységben esztergomi Érsekségnek jelentős nagyságú erdőbirtokai voltak.
1906-ban az Érsekség szerződést kötött a Wolfner S. budapesti bejegyzésű céggel, Börzsöny község határában fekvő erdeiben 402,5 kataszteri hold vágásterületen termelhető, 40600 m³-re becsült fahozam tövön való eladására. A szerződésben a kitermelő cég kilátásba helyezte, hogy a fa elszállítására az érsekségi erdőben, vagy azon túlmenve erdei vasutat épít saját költségén. Az így megépített vasutat a szerződés lejártát követő egy év múlva köteles a vevő cég az - akkor kötendő egyezségben meghatározott feltételek mellett - az Érsekség tulajdonába átadni.
A szerződés alapján a cég 1908-ban a Magyar Királyi Államvasutak Csata-Balassagyarmati vonalának Ipolypásztó állomásából kiinduló, 600 mm-es nyomtávolságú, 13500 m hosszú lóvontatású iparvasutat épített. Vonalvezetése Börzsöny községen haladt keresztül a Hosszú-völgyben Börzsönyirtásra (ma Kisirtás), ott elágazott a Seitel-völgy - Széna-hegy felé, valamint a Hosszú völgyi-patak irányába, az 1 - 1,5 km távolságra lévő rakodókig. 1909-ben épült meg a vonal 89+0 szelvényénél, Nagybörzsöny belterületén kiágazó Magyarhegy-völgyi szárnyvonal. Ez a Börzsöny-patak mentén, 4 km hosszban vezetett a "Deszkamalom"-ig, a községi kőbányából és az erdőben kitermelt anyagok leszállítására. Kisirtásról a Kollárvölgy felé is épült ideiglenes, 600 mm-es nyomtávú, lóvontatású közelítő vonal (1911-ben és 1922-ben). Ipolypásztó 1920-tól cseh megszállás alá került.
A Kisirtásról ide vezető vasútvonalon többé nem lehetett nagyvasúti feladásra szállítani a börzsönyi erdőkben kitermelt fát. Az ipolypásztói vonal szerepe megszűnt: 1922-től szakaszosan elbontásra került. Az Ipoly folyó túloldalán, Csehszlovákia területére került 2,1 km-es szakaszt a Wolfner cég bontotta el. A 600-as pályából Kisirtásról Nagybörzsöny felé csak egy 2,5 km-es szakaszt hagytak meg. E maradék szakaszt utoljára 1926-ban használta a Hegyes-hegy környékén ekkor kitermelést végző Márer cég. Mivel ez időben a fára nagy volt a kereslet (Trianon után Magyarország erdőterülete 85%-kal csökkent és a fa ára drasztikusan megemelkedett), a szállításra más irányt kellett keresni. Legközelebb Szobon volt lehetőség nagyvasúti feladásra és vízi szállításra. 1921. július 6-án az Érsekség a Kereskedelemügyi Minisztériumtól előmunkálati engedélyt kért egy Kisirtásról induló, Nagyirtást érintő, Nagybörzsöny és Márianosztra községek területén vezetendő és a meglévő Szob-Márianosztra vasúthoz csatlakozó 760 mm nyomtávolságú, gőzüzemű erdei vasút építésére. A vasútvonal szakaszosan épült meg: 1922. június 22-én megbízási szerződést kötöttek Wiener Emil és Weisz Mihály mérnökökkel a Szobi Kőbánya Rt. vasútjának végpontjából kiinduló, Márianosztra érintésével a Bezina patak mentén Hármas-hídig vezető, keskeny vágányú erdei vasút teljes al- és felépítményi munkálataira. 1923. május 25-re a pálya elkészült és megtörtént műtanrendőri átadása. 1923. augusztus 13-án újabb megbízási szerződés született a Hercegprímási uradalom, valamint Wiener Emil és Weisz Mihály mérnökök között, a Hármas-híd - Kisirtás vonalszakasz munkálatainak elvégzésére, a pálya forgalomképes állapotú átadására. Ez a szakasz viszont nehezebben épült meg: 1925 májusára Kisirtástól csak a Nagyirtás alatti "Kanászgödörig" (ma: "Vetett fű" megálló) készült el, innen egy ideiglenes munkapályán facsúsztatóhoz szállították a fát, ami így a csúsztatón érkezett le Hármas-hídhoz. 1925. május 1-én fakitermelési szerződést kötöttek a Márer Benő és Társa céggel 15 évi időtartamra. A szerződéssel lehetővé vált, hogy elfogadják Baumhorn János vasútépítési vállalkozó ajánlatát a hármas-hídi összekötő szakasz megépítésére Az összekötő szakasz műtanrendőri átadása 1925. december 23-án megtörtént, ezzel létrejött a 12,4 km hosszú vasúti kapcsolat Kisirtás és Feketebánya között. A hercegprímási uradalom börzsönyi erdőbirtokain kitermelt és az uradalmi kocsikon leszállított faanyagot Feketebányától a kőbánya iparvasútjának mozdonyai továbbították Szobra, kőszállító vonatba sorozva, vontatási díj felszámításával. 1927-ben ismét bővült a hálózat: a Hercegprímási uradalom Főerdőhivatala Kisirtásról Hegyes-hegyre, a "Borjúdelelő"-ig 5 km hosszú, 760 mm-es nyomtávú, motorüzemű pályát építtetett, eredetileg tizenkét év időtartamra (valójában az 1950-es évek végéig, a tervezett időtartam kétszereséig üzemelt). Az építést a Márer Benő és Társa faipari és fakereskedelmi rt. szobi üzemigazgatósága végezte el, Dobó Lajos vezetésével. A nagybirtokrendszer megszűntetésével, 1945. augusztus 9-től az Esztergomi Főkáptalan Hercegprímási Uradalom birtokai is állami tulajdonba mentek át. Nyolc évvel később, 1953 novemberében újabb jelentős esemény történt: a Váci Állami Erdőgazdaság a börzsönyirtási erdei vasút visszaépítését tervezte Nagybörzsönyig, ahol javítóműhelyt, irodát, anyagraktárt is kívánt létesíteni. A terv megvalósult, a pálya visszaépült a felszedett 600 mm-es Wolfner-féle pálya nyomvonalán, de már 760 mm-es nyomtávon. 1969-ben megindult a személyszállítás is, Nagybörzsöny - Nagyirtás között.
A vonalon 1991-ben megszűnt a forgalom. Tíz év üzemszünet után, 2002 szeptemberében, egy felújítás után indulhatott meg újra a kisvasút, immár a turizmus szolgálatában. Az Ipoly Erdő Rt. átadta a Nagyirtás-Nagybörzsöny pályarészt és tartozékait (mozdony, kocsik, szín stb.) Nagybörzsöny Község Önkormányzatának.
2016-ban visszaépítésre került az 1974-ben bezárt Nagyirtás-Márianosztra vonalszakasz is, azóta (átszállással) Szobig lehet utazni a 22 km hosszú hegyi pályán.
forrás: nagyborzsonyikisvasut.hu ; social oldal / facebook
