Bár a baktai Dégenfeld kastély történetének kezdeteit homály fedi, de nem lehetetlen annak felderítése. Az első ismert irat, amely bizonyítja, hogy Baktán nemesi építmény állt, 1515-ben kelt, e szerint a Nyíri család tagjai nászajándék fejében „…Bogda prédiumban egy lakatlan nemes kúriát, Ibrányi István esztergomi kanonoknak adományozzák.” – A régészeti kutatások alapján tudjuk, hogy ez a nemesi kúria a mai kastély helyén állhatott, (ami valószinűleg összedőlt) hiszen már csak a pincében található az e korból származó téglafal. A kastély téglafala viszont már a XVII. század elejéről származik.
1615-ben szalai Barkóczy Ferenc részbirtokot szerez a baktai uradalomban. A XVII. század első harmadában Ő és majd fia László – a Kállai Vár kapitánya- kezdik el építeni Baktán e földszintes vadász kúriát, (a régi épület törmelék helyén). A Barkóczy birtok egy része 1633-ban pár hónapra Bethlen István erdélyi főúrhoz került, de korábbi tulajdonosa visszaszerzi azt. Az 1633-as birtokátruházó iratban már „castellum”-ként, vagyis kastélyként szerepel. Barkóczy Ferenc fia, Barkóczy László az 1633-tól a kisebb nemesi kúriát kastéllyá bővítette (kb. 1638-ban fejezi be), 1658-ban innen kelt végrendelete, melyben a kastélyt és birtokait fiai, majd unokája örökli. A Kastély az 1670-es évektől egyszerre több kézben volt, majd az 1687-től Barkóczy Krisztina házassága révén a nagykárolyi Károlyi Sándor kezébe kerül, a birtokkal együtt.
A kastély a XVIII. században Károlyi Sándor leánya, gróf Károlyi Klára (férje után: gróf Haller Gáborné) tulajdona, majd örökösei a Haller grófok birtoka egészen 1791-ig, ekkor ugyanis elzálogosítják azt. A zálogleveleket gróf Bárczay Miklós vásárolja fel, így kerül a Bárczay család tulajdonába. Bárczay Anna férje a téglási kisnemes Beck Pál. Özvegy Bárczainé halála után így a Beck család örökli meg a Kastélyt, bár ők soha nem laktak itt. Beckék legkisebbik leánya Beck Paulina 1834-ben megy férjhez az Erdélyből származó gróf Degenfeld-Schomburg Imréhez. Így tehát házassági hozományként kerül a nyírbaktai Kastély és annak birtokai Gróf Degenfeld Imre tulajdonába, aki a település legjelentősebb földesura lesz. 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején Ő volt Szabolcs Vármegye főispánja és Kossuth kormánybiztosa, majd 1860-tól 1883.-ig a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka tisztséget tölti be. Veje Tisza Kálmán és két unokája gróf Tisza István és gróf Károlyi Gyula is Magyarország miniszterelnöki tisztségét töltik (majd) be. Bakta Degenfeld Imre idejében lett mezőváros, választási székhely és országos vásártartási jogot is szerzett. Szintén az Ő nevéhez fűződik a kastély és a park legnagyobb áátépítési munkálatai, amely 1835-től egészen 1848 elejéig tart. A Degenfeld család leszármazottai (Podmaniczky báróék, majd unokákja gróf Degenfeld Pál) birtokolják a kastélyt egészen 1945-ig, az államositásig.
A 20. század háborúi során a kastélyt többször feldúlták, Először 1919-ben, amikor a román hadsereg megszállta a Tiszántúlt, és a baktai kastély volt az egyik főhadiszállásuk. Miután kivonultak szinte semmi nem maradt utánuk…. Kirabolták, és teljesen kifosztották az épületet, mint ahogy a kastélypark dendrológiai állománya is erősen megsínysinylette a román megszállást. 1945 után pedig a baktai kastély is többi kastély sorsára jutott, ismét kifosztották.
A baktai erdő adottságait kihasználva 50 évig tüdőszanatóriumként hasznosították az épületet és az új funkciónak megfelelően különböző átalakításokat, bővítéseket végeztek. Pl. Az eredeti 15 dongaboltozatos márványkandallós hálószoba, könyvtárszoba-, ebédlő és nagy hallból szinte semmi nem maradt, csak a harmincegynehány kórterem. A kastély parkja viszont rendkivül jól karbantartott, szinponpáns látványt nyújtott. A 70-es években került a kastélypark természetvédelem alá.
1995-től több mint 20 évig üresen, kifosztva állt a kastély, amely csak 2006-ban került Baktalórántháza Város Önkormányzat tulajdonába. 2015-ben került felújításra, majd 2016 március 15.-én nyitotta meg kapuit a Dégenfeld kastély a látogatók előtt, mint interaktív kastélymúzeum.