Fekete Sas Patikamúzeum
A Fekete Sas Patika 1971-ben szűnt meg gyógyszertárként működni. 1975-ben, az épület és a berendezés szakszerű restaurálását követően, már múzeumként nyitotta meg ajtaját a közönség előtt. Az első gyógyszerész közvetlenül a törökök alóli felszabadulás első napjaiban, 1688-ban telepedett meg Székesfehérvárott. Sartory János a levéltári adatok szerint Pápáról került városunkba.
A következő évtizedekben sűrűn változtak a fehérvári patikusok, ám a tulajdonosok gondos munkája nyomán egyre nagyobb értéket képviselt a felszerelés és a gyógyszerkészlet. Így amikor 1745-ben a jezsuiták ezt megszerezték, ezerkétszáz forint vételárat kellett fizetniük, ami akkor igen tekintélyes összegnek számított. A következő évben Vanossi Antal (Vanossi Lőrinc székesfehérvári harmincados fia, egyike a rend legfőbb vezetőinek) Maschner Jakab patikust küldte a városba. Őt 1748-ban Hill Mátyás váltotta, aki a jezsuita rend feloszlatása után (1773) is ellátta a gyógyszerészi és betegápolói teendőket.
1774-ben elárverezték a patikát, s akkor Valter Ferenc pozsonyi gyógyszerész vette meg a berendezést. 1811-től Braun Ferenc és utódai, a századfordulótól kezdve az államosításig pedig a Lukáts család működtette a patikát. A több mint kétszáz esztendő eseményei, tulajdonos- és ízlésváltozásai mind nyomot hagytak a bútorzaton és a felszerelésen. Ám az egymást követő patikusok hagyománytiszteletének köszönhetően e hosszú korszak egésze illusztrálható a ránk maradt eredeti tárgyak meglepő sokaságával.
