Halászház
Báta, Tolna és Baranya megye határán, a Szekszárdi dombság Dunára lefutó dombvonulatának a lábánál mintegy 5km hosszan elnyúló zsáktelepülés. Keletről a Duna folyam és a Gemenci erdő határolja. A falu területén találkozik egymással az Alföldhöz tartozó síkság folytatásaként elterülő Tolnai-sárköz kistáj és a Dunántúli-dombsághoz csatlakozó Dél-Baranyai dombság. A 19. század közepéig a Sárközt körülölelő folyó, a Sárvíz, itt ömlött a Dunába. A Duna szabályozása előtt a Bátán élő emberek életmódját elsősorban a Duna, a Sárvíz és a Báta folyó, valamint, a dombvidékről eredő patakok határozták meg. A vadvizekben gazdag vidék eszményien alkalmas volt a halászat minden válfajának űzésére. Az egyik legfontosabb megélhetési forrást évszázadokon keresztül a halászat jelentette.
A hajdani halász-pákász falvak lakossága egyszerű, sár-, illetve földfalú, két vagy három részre osztott lakóépületekben éltek. Az árterület szélén gyakori építkezési mód volt a sövényfal készítése. A ház vázszerkezetét gerendából ácsolták. A sövényfalat tartó oszlopokat a földbe verték, majd a közöket vesszővel fonták be, végül mindkét oldalon besározták és kimeszelték. Az áradással kevésbé veszélyeztetett területen a másik építkezési mód a földépítkezés volt.
A Halászház utcára merőleges gerincű, hódfarkú cseréppel fedett épület. Vert falú, döngölt föld padlózatú, három helyiségből álló lakóház. A vert fal földből készült. Sekély alapot ástak és a nedves, agyagos földet két deszka közé döngölték. Egymás fölé több napon keresztül rakták a földet, mindig vártak egy kicsit, hogy száradjon. Utólag vágtak rá ablakot, amikor már teljesen elkészült a fal.
A Halászházban a vízből, ártéri gazdálkodásból élő emberek életformáját idézik fel a berendezési tárgyak. A kiállításban láthatók az egykor használatos halász szerszámok: varsa, kece, villing, nyomó, dobóháló, piritty, kuttyogató, bárka és sok egyéb érdekes eszköz, valamint a házépítéshez használt építőanyagok, munkaeszközök.
forrás: bata.hu/halaszhaz
