A kastély mögötti területen magasodó „Piramiták” , mely nagyon kedvelt kiránduló helye volt a grófi családnak, lenyűgöző látványt kínált a parkra, a kastélyra és innen belátható volt az egész környék. Építettek akkoriban és nem romboltak. Ültettek és nem irtottak. Nemesítették a növényeket, hogy minél szebbek legyenek és hasznosabbak az ember számára. Messze tájak más kontinensek növényeit hozták, hajóztatták, honosították át ezekbe a parkokba. Pálmaházakat-, narancs és melegházakat építettek. Mindenki igyekezett a maga édenkertjét megteremteni. Egykor szerpentin út vezetett idáig, melynek vonala nyomokban még ma is követhető. Ide épült az a kőpiramis, ami egészen a 60-as évekig állt, majd követeit feltehetően a faluban zajló építkezésekhez használták fel. Ezt a kőpiramist egy olyan családtag emlékére állította gróf Pappenheim Szigfrid, aki önkezével vetett véget az életének. A szűkszavú családi történet szerint ennek az volt az oka, hogy az illető úrfi nem a társadalmi osztályához méltóan viselkedett, és olyas valakire vetett szemet, akire nem lett volna szabad.
forrás: a kőpiramis előtt álló tábla felirata ; utazói fotók