Fabricius Ház
Az épület egyik érdekessége, hogy a ház alatt római fürdő maradványaira leltek a régészek. A XIV. században a telken két ház állt, a hátulsó épület már akkor kétemeletes volt. Gyönyörű a gótikus nagyterme, figyelemre méltó a XVII. században épült udvari loggia és a hátulsó traktus gótikus és barokk pincéje is. Az épület tulajdonosai mindig gazdag és tekintélyes polgárok, kereskedők voltak. Névadója - Fabricius Endre városbíró, polgármester – 1806-ban vette meg a házat. Baráti szálak fűzték Petőfi Sándorhoz, aki a laktanyából kiszökve itt öltözött át civil ruhába Liszt Ferenc koncertjére. Az épület három kiállításnak ad otthont.
A pincében Scarbanciából, a római kori Sopronból ill. környékéről előkerült kőemlékek láthatók: sírkövek, oltárkövek, szobrok, kőúrnák, szarkofágok. Ugyan miről is mesélhetnek a Római kori kőtár unalmas kövei? A figyelmes szemek előtt ezek beszélni kezdenek! A sírkövek felirataiból az egész élet kiolvasható! Itt látható a gyűjtemény legrégebben (1541) előkerült darabja, Marcus Vibius sírkőtöredéke, melynek alsó fele az 1676-os tűzvész során megsemmisült. A városi tanács nagyon fontosnak tartotta, hogy ez a becses emlék megmaradjon, ezért a formailag nem teljesen hű másolaton az eredeti szöveg jól olvasható. A középkori pince impozáns nagyterme méltó környezetet biztosít a több méter magas capitóliumi istenek szobrainak. Jupiter, Juno és Minerva töredékesen is lenyűgöző hatalmas márványalakjainak szentélye hajdanán Scarbantia fórumán állt. Kivételes értéket képviselnek Caius Sextilius Senecio márványból faragott, gazdagon díszített síremléke, valamint a Mithras-szentély áldozati oltárának relifje.
Az épület hátsó traktusának két emeletén a „Háromezer év a Borostyánkő út mentén” című régészeti kiállítás látható. A gazdag leletanyag az illírek, kelták, rómaiak és a honfoglaló magyarság életét, kultúráját, valamint Sopron várossá válásának történetét (XIII-XVI. sz.) demonstrálja. Itt látható az a világon szinte egyedülálló kora vaskori lelet, a napkorong, melynek eredeti funkciója ma sem ismert. Érdemes megcsodálni az illírek fekete rovásdíszes halotti urnáit, a tüzikutyákat, valamint a kelták pénzeit és ékszereit. A római kori anyag rendkívüli gazdagságát a borostyánkő ékszerek, az arany- ezüst használati tárgyak villantják fel, a népvándorlás korának egyik legértékesebb darabja pedig a kb. 1200 esztendős Cunpald-kehely.
A homlokzati szárny első és második emeletén a XVII. és XVIII. századi polgári lakáskultúra változását - korabeli tárgyakon és a bútorművészet remekein - lehet végigkövetni. Megfigyelhető, hogy a korábbi puritánabb berendezkedést hogyan váltja fel egy már igényesebb, gazdagabb későbbi lakáskultúra.
forrás: sopron.hu
