Békésszentandrási Duzzasztó és hajózsilip
A békésszentandrási duzzasztó és hajózsilip, más néven békésszentandrási vízlépcső, régebbi nevén Horthy István zsilipmű a Hármas-Körösön, Békésszentandrás és Mezőtúr határában, Békés- és Jász-Nagykun-Szolnok megye határán lévő duzzasztómű és hajózsilip, ami 1936 és 1942 között épült. A duzzasztómű mellé épített vízierőmű átadása 2013. szeptember 12-én volt, a 2 MW teljesítményű kisvízerőmű körülbelül 3000 háztartás energiaigényét képes biztosítani.
A duzzasztó egyike a kevés megvalósult vízügyi beruházásoknak, ami a két világháború között zajlott Magyarországon. Építése 1936-tól 1942-ig tartott. A vízlépcső fő szakértője a később világhírnévre emelkedett Mosonyi Emil volt. Többes célt szolgált, egyrészt a hajózás biztosítását, de szintén fontos ok volt az öntözés. Ezt csak elősegítette, hogy Horthy Miklós személyes álma volt a magyarországi rizstermelés beindítása is, amihez elengedhetetlenül szükséges a folyamatos vízborítottság. Szarvas környékén napjainkban is termesztenek rizst.
Személyesen Horthy Miklós avatta fel 1942-ben az új duzzasztót és zsilipet, melyet a nem sokkal azelőtt elhunyt kormányzóhelyettes Horthy Istvánról neveztek el. A Dögös-Kákafoki holtág, mint Magyarország 4. legnagyobb állóvize, a vízlépcső felett ágazik ki a Körösből, és az alvíznél, már a duzzasztás alatt folyik vissza, amit zsilipekkel szabályoznak. Mivel az alvíz és felvíz között nyáron 4,85 méter a szintbeli eltérés, így gravitációs úton folyik a vízcsere, ami ritkaság hazánkban. Az alvíznél való kivezetésnél emiatt a holtág utolsó 30–40 méteres szakasza meglehetősen hegyi jellegű, nagy eséssel, zúgókkal. A vízlépcső után rengeteg horgász található nyáron, „villantóznak”.
forrás: wikipedia.org/wiki/Békésszentandrási_duzzasztó ; utazói fotók
