Rákóczi-fa
A Parádfürdői terület korábban a Rákócziak birtokában állt, így talán ennyi alapja a mondának. A több mint 300-350 éves kocsonyás tölgy a történet szerint 1710-ben, amikor II. Rákóczi Ferenc a Felvidék felé tartott, meglehet h ide köthette ki a lovát a fához. Az is igaz, hogy akkoriban még nem érte el teljes méretét ez a kocsonyás tölgy, hiszen fénykorában a kerülete a 9,5 méter, lombkoronája a 40 métert is meghaladhatta, valamint a magassága 21 méter körül lehetett a vizsgálatok alapján.
A kocsonyás tölgy melletti táblán láthatjuk egy 1980-as évben készült fotón, hogy milyen hatalmasan gyönyörű példány lehetett hajdanában.
Sajnos az idő minden felett elszáll, így a 2000-es évek elejére a fa kiszáradt, és ekkor a lombkoronáját levágták. Majd ezt követően a fa a 2015-ös nagy szélvihar miatt kidőlt, így sajnos a természeti elemekkel megtépázott, kiszáradt üreges törzset láthatjuk, csodálhatjuk meg az út mellett. A törzse olyan hatalmas, hogy mi is beleférünk.
A kirándulók és ott lakók remélik, hogy legalább a fatörzset megmentik annyira, hogy egy tetót tesznek felé, vagy akár lebetonozzák, hogy ne érje tovább a természeti „csapások” hada, a napsugarai, és akár több száz év múlva is a legenda fennmaradjon.
A kidőlt Rákóczi-fa nem csak egy legenda története azonban, hanem fontos tájékozódási pont is egyben, hiszen innen indul az Ilona-völgybe vezető Z jelzésű turistaút.
Forrás: utazói szöveg ; Képek: facebook.com/pages/Rákóczi-fa/621508541532677/
