A város neve 1552 előtt Balaszentmiklós volt. Ez is, meg a határában elterülő Balaszenttamás és Tenyőmonostora vagy Szentpéteregyháza a középkorban védőszentes elnevezésű helyek voltak, nevüket templomok védőszentjéről kapták. 1552-ben a török hódoltatta Balaszentmiklóst és ott palánkvárat épített, ettől kezdve a települést Törökszentmiklós néven ismerték és nevezték. Balaszentmiklóson már 1332-ben létezett katolikus hitközség, amely a török uralom alatt megszűnt. 1596-ban Miksa főherceg a török várat a településsel együtt zűz martalékává tette, az egykor népes mezőváros a XVII. század elején kis faluvá, majd egy évszázadra néptelen pusztává lett. 1700-ban Almásy János kifizette érte a fegyverjogváltságot, ezért a királytól adományul kapta. A nagyhatárú puszta benépesítését ifjabb Almásy János kezdeményezte 1720-ban. Gazdatisztje 1723-tól 1728-ig 88 újtelepes jobbágyot verbuvált ide, köztük a reformátusok száma kétszerannyi volt, mint a katolikusoké. Utóbbiak az egykori török várnak és sáncainak romjai körül felállították putrilakásaikat s a hagyomány szerint az egykori török mecset helyén Almásy János segítségével 1730-ig felépítették az újranépesülés utáni első templomot, helyesebben csak egy kis kápolnát. A kislétszámú katolikus egyházközség 1740-ig a tiszapüspöki plébániához tartozott leányegyházként. 1740-ben visszaállították a plébániát. Az első plébános Vincze Gáspár szolnoki ferences páter volt.1746-ban 430 a katolikus hívek száma, erre az időre az egy oltárral felszerelt kis kápolna szűk lett annak ellenére, hogy ajtajához kis csarnokot toldottak. Almásy János tehát 1747-ben a kápolna helyén a régi mecset köveiből felépíttette a második számú templomot Szent Miklós tiszteletére, majd 1762-ben ezt is megtoldották.Három oltár volt benne órával felszerelt homlokzati tornya az egykori minaret helyén állt.1761-ben Almásy felépíttette a kálvária-kápolnát. Ekkor már leányegyházként idetartoztak saját pusztái, továbbá Dévaványa, Túrkeve, Kisújszállás. 1761-ben paplakot is építettek. 1796-ban a népesedés növekedése miatt egy nagyobb templom építése vált szükségessé. 1796 november 7-én megindult az új templom építése. A szentély a következő évben misézésre alkalmassá vált, a régi templomot tehát lebontották. Az építkezés hét évig tartott. 1807-ben pünkösd napján Szentlélek tiszteletére szentelték, ezzel megszűnt a hagyományos templomi Szent Miklós kultusz. Ez a harmadik templom szép, boltozott, tágas építmény volt, három oltárral, díszes toronnyal, rajta régi órával, a sekrestye felett oratoriummal. A mai templomunk kereszthajójában, az egyik falfestményen láthatjuk ennek a régi tempmplomnak a homlokzatát.